Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 4. szám - MŰHELY - Szuromi Lajos: Pándi Pál: „Kísértetjárás" Magyarországon

A bokrétát, melyet... két strófányi verse szerintünk a Nála voltam . .. parafrázisa. Nem bántja Berta patetikus hazafiságát, nézetünk szerint komolyan veszi a 3—4. sort (Szereted te a hazának színeit, — Lyányka, mert szereted a hazát).

De a költő iránti szerelem programját szabja itt is a lány elé, s a színek játékával fokozza a hatást (Adok én is három színt cserébe: — A zöld színnek vedd reményi- met, — A fehérnek halovány orcámat, — A pirosnak vérző szívemet), a formális hazaszeretet jeleivel szemben ő maga az életszerű azonosulás. S ebben benne rejlik a költői hazaszeretet azon fölmagasztalása, amely a Nála voltam ... soraiban logikusan is megfogalmazódik. A haza sorsát tettekkel, az élet árán is megváltani kész, hősies elszántság romantikusan tiszta élménye.

A kötet később visszatér a két vershez, s más példákat is említve kudarcverseknek nevezi őket ,,a korábbi hazafogalom elégtelenségéről”, alább pedig ezt olvassuk: ,,A »hazát«: nem tünteti el a »világ«; de oldódni kezd a hagyományos-konvencionális hazafogalom” (II :52). Ide tartozik az 1845-ös Változás értelmezésének fogalomhasználata is. A hatodik szakaszról ezt olvassuk: ,,A régebbi, a hagyományos hazaszeretet lírai elparentálása ez a strófa . . .” (II:35). Úgy véljük, hogy Petőfi lírai karakterének hiteles leírásához a fogalmaknak pontosabb alkalmazása volna szükséges. Egészen nyilvánvaló ugyanis, hogy Petőfi hazaszeretete alapvetően különbözik a korabeli társadalom változatos rétegeinek, osztályainak hazaszeretetétől, s lényegében a plebejus radikalizmus híveinek felfogásával rokonítható. Ezt az eredményt a tanulmánykötetben is többször olvashatjuk. Vitánk nem ezzel a nyilvánvaló eredménnyel van.

A fogalomhasználat pontatlansága nyugtalanít. A régi hazaszeretet változatos, különböző jelenségeket foglal egybe, s amikor Petőfinek ettől való különbözését emeli ki, szinte a költő hagyománytalanságát, történeti perspektívában mért egyedüliségét sugallja. A régi hazaszeretet számunkra komplex kategória, s nem azonosítható azzal a nemesi, szólamokat kedvelő, szociális botrányokat pátosszal, formalitással leplező hazafisággal, amelynek változatai tömegek megtévesztésére is képesek voltak, amelyet a kötet a kifejezés jelentésének tekint. A jelentés e rétegével Petőfi tetteket sürgető, vállaló, demokratikus jogokat, újszociális perspektívákat hirdető forradalmi- sága valóban mindig ellenkezik. De ne feledkezzünk meg a régi hazaszeretet azon hagyományos, történeti mélységű rétegéről sem, amelynek hirdetői elsősorban költőink voltak. Zrínyi, a felvilágosodás nagy költői, Berzsenyi, Kölcsey, a kortárs Vörösmarty — ahogyan olykor néhányukra, más összefüggésben a tanulmány szerzője is utal — az eszméknek és a magatartásnak olyan hagyományát jelentik Petőfire nézve, amelyek el nem feledhetők. Van tehát Petőfi hazaszeretetének is progresszív nemzeti hagyománya. Anakronizmus volna ebben az újszociális eszmék bázisát keresnünk, noha a felvilágosodás eszméinek hazai adaptációja e vonatkozásban sem hanyagolható. Ki kell azonban emelnünk a nemzeti progresszív hagyomány jelentőségét legalább két szempontból. Egyrészt arról van szó, hogy költőink (de már a protestáns prédikátori irodalom is!) nem egyszer végletes hevületű, ostorozó támadásokat intéztek a társadalom feudális alkatú, dermesztő igazságtalanságokat konzerváló bénultsága ellen, a haza sorsának felemelése érdekében. Petőfi ostorozó versei hevületükben, céljaikban e hagyomány folytatói. Evidencia persze, hogy az eszmék, a társadalmi gondolkodás egyetemes fejlődésének megfelelően, a hagyománytól dialektikusán különbözve Petőfi már céltudatosabb az ostorozásban, hívőbb a győzelemben, radikálisabb a forradalmiság- ban. A tanulmánykötet kiemelkedő érdeme, hogy az európai távlatok s bennük az újszociális eszmék dokumentatív bemutatása révén a társadalmi oppozíciót a haladás, a megújulás érdekében képviselő progresszív nemzeti hagyomány mellett Petőfi eszméinek és magatartásának egyetemes távlatait is bemutatja. De éppen a nemzeti hagyomány elevenebb méltatása vált volna alkalmassá arra, hogy markánsabban mutat84