Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 1. szám - Balázs József: Koportos (kisregény)

égnek. A kőrisfák törzsét pókháló vette körül, s így a fák közeiben a pókháló finom, csillogó kerítésnek tűnt, amelyen éppen átsütött a nap fénye. A nedvesség, a harmat csillogott a pókhálón, néhol megakadtak rajta a hulló kőrislevelek.

,,ltt nincs tövis, lehúzom a cipőm. Mezítláb könnyebben mozgok.”

Végül mégsem húzta le a cipőjét, arra gondolt, hogy még korai lenne.

Egy cső kukoricát keresett, vagy egy eldobott kukoricacsutkát, amit ráhúzhatna a sarló nyelére. A kukoricát először lefejtené, azután húzná rá a sarlóra.

Átvágott a kőrisfák mögötti kaszálón, és a kukoricatáblák felé indult.

Letört egy cső kukoricát, amikor a háta mögött megszólalt valaki.

— Vasárnap hajnalban is lopunk?

ijedtében elejtette a sarlót, és a kukoricacső is majdnem kicsúszott a kezéből. Megfordult.

A mezőőr állt mellette.

— Jó reggelt — mondta Balog Mihály.

— Már egyszer elfogtalak, amikor fát loptál, de most nincs itt a kutyám. így hát én harapdállak meg.

— Láthatja, hogy nincs nálam semmi. Hova raknám? Csak egy cső kell, ráhúzom a csutkáját a sarló nyelére. Másképpen nem tudok vele dolgozni. Láthatja, hova rakhatnám. Á zsebeim tele vannak gesztenyével, a tenyerembe pedig nem lophatok.

A mezőőr kiállt a tábla szélére, a lucernásba, nézte Mihályt, és nem szólt semmit. Amikor Balog Mihály is megállt a lucernaföldön, a mezőőr szólalt meg.

— Tegnap temették a feleséged?

— Tegnap.

— Hány éves volt az asszony?

— 47.

— 47? Az enyém is. Még nem töltötte be a 47-et, amikor meghalt. Hallom, hogy a te feleséged is rákban halt meg. Kutya az a rák, kutya.

Balog Mihály megtántorodott.

— Az.

A mezőőr — jelezve, hogy ráér, és hosszabban szeretne beszélgetni vele — rágyújtott. Megkínálta Balog Mihályt is.

— Ha tudna még adni pár darabot. Egész nap vesszőt szedek, és nincs nálam. Pár szál gyufa is kellene.

— Mit akarsz? Vesszőt akarsz szedni? Hol?

— Hát itt.

— Itt? Már én sem tudtam szedni a múlt héten. Elhordták a barátaid a telepről, meg a falusiak.

— Muszáj.

— Muszáj, vagy nem muszáj, vessző itt tíz kilométeres körzetben nincs. Hacsak ilyen satnya, arasznyi szálakat nem találsz.

— Muszáj.

— Kinek kell az a vessző, mire kell?

— A papnak.

— Ezt eszik vacsorára?

— Kosarat csinálok neki a beszédért.

— Jó vicc. Hanem kérdeznék én tőled valamit... Hol dolgozol te?

— Útépítésen.

— Jó hely?

— Jó.

— Pénz mennyi?

34