Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 4. szám - Testvérlapunk: a Nas Szovremennyik - Leonyid Martinov: Versek: A ciklon szárnya (Buda Ferenc fordítása); Aranygyapjú, Napszél (Goór Imre fordításai)
TESTVÉRLAPUNK: A NAS SZOVREMENNYIK Amikor 1974 májusában, Moszkvában jártunkban barátságot kötöttünk a NAS SZOVREMENNYIK (magyarul: KORTÁRSUNK) nevű irodalmi folyóirat szerkesztőivel, munkatársaival, természetesen a Forráséval rokon törekvések kerültek érdeklődésünk középpontjába. Jóleső meglepetéssel tapasztaltuk, hogy ilyeneket bőséggel találunk; a valóság művészi megközelítéséről vallott nézeteink — és az ezeket tükröző szerkesztői gyakorlat — nagyjából azonos hullámhosszon helyezkednek el. A szovjet irodalmi lapok nagy múltú és népes családjában a NAS SZOVREMENNYIK kétségkívül fiatalnak számít; alig több, mint egy évtizedes múltra tekint vissza. Rangját már a kezdeti években sajátos, a szovjet valóságot elevenen és sokszínűén ábrázoló arculatával alapozta meg. S nem kis részben azzal — mely az előbbivel is összefügg —, hogy a szovjet széppróza legkiválóbb művelőit gyűjtötte táborába. Zalegin, Abramov, Asztafjev, Noszov, Nagibin — aki egyébként a szerkesztőségnek is tagja —, továbbá az orosz klasszikus széppróza méltó folytatója, Jurij Kazakov rendszeresen itt publikálja műveit. Ugyancsak szorosan kötődött a laphoz az univerzális tehetségű Suskin is, akit nemrég alkotó ereje teljében ért a váratlan halál. Szívesen vállalkoznak az új tehetségek felkarolására, bemutatására: közülük például Raszputyin, Lihanoszov a NAS SZOVREMENNYIK jóvoltából vált Szovjetunió-szerte ismertté az elmúlt egy-két évben. Afolyóirat szerkesztői túlnyomórészt olyan írásoknak adnak helyet, amelyek a szovjet vidék, az átalakuló falu mindennapi életét ábrázolják magas művészi színvonalon. Biztatják szerzőiket, hogy akár heteket, hónapokat töltsenek falun, hogy jelen legyenek a „dolgok sűrűjében”, s így ragadják meg a valóság friss áramlatait. S teszik ezt az írók egyre gyakrabban, rendszeresebben, s nem is mindig csak szépprózában, de sikerrel és hatásosan művelik az „ocserk” műfaját, mely sajátos ötvözete a riportnak és a publicisztikának, de az esszének is, s ezáltal a szociográfia elemeit sem nélkülözi. Igen hatásos módja ez a valóságfolyamatokra való gyors reagálásnak. Gazdag a folyóirat versrovata is. Előnyben részesítik a klasszikus hagyományokhoz kötődő stílust, megformálást; a költői publikációkat e tekintetben Jevtusenko, Rozsgyesztvenszkij és Ahmadulina neve fémjelzi. A havonta 12 íven megjelenő — e terjedelem a Forrásénak épp a kétszerese — NAS SZOVREMENY- NYIK népszerűsége ezek után érthető, s számunkra legalábbis irigylésre méltó. Annak idején az első szám még 40 ezer példányban hagyta el a nyomdát. Manapság már 110 ezer példány jelenik meg. Ám ebből 95 ezret az előfizetőknek postáznak. Árusításra tehát 15 ezer kerül mindössze, s ez órák alatt gazdára talál. Állandó olvasótábor várja a lap új és újabb számait. Az Orosz SZSZK kiadásában megjelenő NÁS SZOVREMENNYIK-kel kialakított baráti kapcsolatunk első gyümölcse az alábbi összeállítás, amely — ha hozzávetőlegesen is — hű képet kíván adni a testvérlapunkban megjelenő versek, elbeszélések és tanulmányok mondanivalójáról, szelleméről. A SZERKESZTŐSÉG LEONYID MARTINOV A CIKLON SZÁRNYA Könnyen megérthető, Honnét is fúj a szél, S nap mint nap mind makacsabbul. Tudom én: A Sarkvidék bűvöli elő, Borzas felhőket űzve-hajtva, Oltárkövekre föl kaparva Fehérlő agancs-torlaszokat. Koraősz szépasszony — ébred, fölizgul, Madárrajokat vízmartra csalogat, 9
