Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 3. szám - SZEMLE - Szekér Endre: Ember Mária: Hajtűkanyar - Orosz László: Kecskeméti kis irodalomtörténet (III. rész)

kiadóét: kezdő szerzőnél miért fontos kötetben kiadni az irodalmi folyóiratokban már megjelent (tehát teret kapott!) novellákat és egy, az író által is kevésre tartott művet? Milyen iga­zak Illyés Gyula szavai: „Esztendők óta ez az irodalom a műhelyét mutogatja. A művei helyett is.” S ha Kurucz Gyula legközelebbi célja nem elsősorban a stiláris csiszoltság és a regényírás lenne, hanem az egyéb prózai műfajok végigjárása és a következetes gondolatiság, úgy hamarább megtalálhatná a maga Mákszem Hölgyét. TÓTH PIROSKA EMBER MÁRIA: HAJTŰKANYAR A második világháború és a fasizmus rettentő világa újra és újra intő példaként szólal meg, fi­gyelmeztet mindenkit különböző alkotásokban. Egy korabeli dokumentum éppúgy lázíthat, mint egy vers vagy regény. Most Ember Mária könyve idézi e borzasztó emlékeket. Könyvének címe: Hajtűkanyar. Ember Mária könyvének hőse egy kisgyerek. Egy zsidófiú. Nevét pontosabban nem tudjuk. Nem is akarja azt, hogy túlzottan kötődjék egy névhez ez esemény. Hisz sok áldozat volt, sok szenvedő: így indokoltabbnak érzi a szerző azt, ha „a gyereknek” nevezi. Egy zsidó orvos fia, kit vidékről hurcolnak el anyjával együtt .(Az apát már korábban elvitték.) Gettóba kerülnek. Majd továbbviszik őket. Vallatják. Aztán újra vagonba zsúfolva lágerbe kerülnek. Ezeket a szenvedéseket főleg az Anya és a gyerek sorsa tárja fel előttünk. De mellettük vissza-vissza- térnek sorstársai is, így róluk is rajzol alaposabb vagy vázlatosabb képet. A zsidóüldözés kálváriáját részben gyerek­szemmel mutatja be Ember Mária. A kisgyerek sokszor értetlenül áll még először az őt körül­vevő szereplőkkel szemben, olykor nem tudja felfogni egy-egy esemény súlyát. — Mi az a gettó? — kérdezi egyszer anyjától. Nem érti. Másik al­kalommal, a határon való leszálláskor, a vedrek kiürítésekor, a vagonba visszaszállva azt mondja az egyik férfi: „Megtrágyáztuk szülőföldünk szép határát.” A gyerek ezt az első pillanatban komi­kusnak fogja fel, majd a később többiek komor hangulatát látva mégsem mer nevetni. A gyerek­szereplőnek a mű középpontjába helyezése: szerencsés írói lelemény. De azzal nem tudunk mindig egyet érteni, hogy a gyerek alakját fel­nagyítja, túl okosnak ábrázolja. „Furcsák ezek a felnőttek, hogy ilyen könnyen ellágyulnak. Fosz­ladozó, csirizes gombóccá gyúrhatok, mint az elázott bélyegpapír.” Ez túlzás. Ember Mária hiteles művet írt. Az átélt él­ményeket, a végigszenvedett napokat érezzük a könyv látszólag hűvös mondatai mögött. A hi­telességet nemcsak az a különös műfaji megoldás sugallja, hogy a regény sajátos szerkezetét meg­szakítja sűrűn korabeli dokumentumokkal. A tör­ténet önmaga elegendő lenne az olvasó meggyő­zésére. Együtt tudunk érezni a pokoljárásra ju­tott zsidókkal (pl. vallatás, lágerélet, utazás a zsúfolt vagonban) — a hivatalos szövegek nélkül is. Érdekes kísérlet lenne elolvasni oly módon Ember Mária megrázó könyvét, hogy közben kihagynánk a dokumentumokat. Nincs kizárva, hogy az olykor lírai elemekkel gazdagodó regény sodra így erőteljesebb lenne. De ez csak elkép­zelés — természetesen. A valóságban sűrűn ott felesel egymással az anya küszködése a gettóban és az akkori jelentés szövege. (Pl. vitéz Jaross Andor belügyminiszter 1944. május 17-én Nagy­váradon mondott beszédének egy részlete: „A nemzet vérkeringéséből el kell távolítani min­den fertőző anyagot. ..”) A mű ereje a megrázó események, a szenvedé­sek visszafogott ábrázolásában rejlik. Ember Mária elidőzhetne pl. a vallatásnál. S a borzalma­kat halmozhatná. Nem teszi. Minden kínzás le­írásánál többet tud mondani a szerző az olvasó­nak ezzel a következetesen végigvitt visszafo­gottsággal. Leír, elemez. „Anyu adott néhány szem kockacukrot, azután kiment az udvarra, a vonat után érdeklődni ... A gyerek végigheve- redett a megmaradt másik paplanon, nem is bánta, hogy egyedül hagyták, így legalább ki­nyújtózhatott.” Parányi jelenet. A várakozás pillanata. Pontos. Hiteles. Az írói szemlélet tükröződik a stílusban. A felfokozott érzelmeket kifejező felkiáltó monda­tok ritkák. Természetesen egy-egy parancsadás­kor előfordul. A mű stílusára a leíró kijelentő mondatok komor egymásutánja a jellemző. „Amikor beesteledett,sorba állították őket. Aház mögött egy villanásra látta azt az ajtót, amelyen kilépett. Megkönnyebbülést kellett volna érez­nie, de már csak szomjas volt.” Máskor egy álom leírásakor gyorsan halmozódnak egymás mellé a mondatok. („Továbbkerültek, valaki méltatlan­kodott . ..”) A mű stílusát természetesen befo­lyásolják a korabeli cjokumentumok, adatok, hi­vatkozások, nevek. Ember Mária a múlt és jelen idősíkjait váltó, sodró erejű epikai részleteket korabeli iratokkal egymás mellé vágott alkotása, a Hajtűkanyar — bizonyos kifogásaink ellenére — e témában még mindig újat mondó, jelentős. SZEKÉR ENDRE 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom