Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 3. szám - DOKUMENTUM - Bodor György: Székely honfoglalás 1945-ben (I. rész)
Ennek az ellenkezője lett volna a természetellenes, az embertelen. E magatartást meg is értettük, de a politikai következmények érvényesülését nem engedhettük meg. Előttünk állt azonban az a kérdés: hogyan járjunk hát el. A telepítésre váró, idegenből jött magyarság megérkezésének percében teljesen tájékozatlan volt. Nem tudta, nem is tudhatta, ki volt valójában bundtag. Nem tudtam, és nem is tudhattam ezt én sem. Ebben a helyzetben az egyedül lehetséges megoldást választottam. Megkértük a járás politikai rendőrségét, állapítsa meg, és bocsássa rendelkezésünkre a földreformrendelet által érintett német hitleristák névsorát. A rendőrségnek erre vonatkozóan a következő utasítást adtam: ,,A földreform rendelet végrehajtása során az Országos Földbirtokrendező Tanács, illetve az Országos Földhivatal felhatalmazása alapján utasítom a járási rendőrséget a következőkre: a 600/1945. M. E. sz. rendelet 4., 6. §-ai alapján elkobzás alá eső ingatlanok tulajdonosait a legszigorúbb Vizsgálat alapján kell megállapítani. A német nácizmus politikai és gazdasági érdekeit támogató magatartás is elegendő. A Volksbund- tagok magukkal rántják e minősítésben családtagjaikat, ha azok velük egy gazdaságban éltek, ha csak nem bizonyítják éles és köztudomású családi ellenzésüket. A nácizmus érdekeinek támogatásaként kell elbírálni a Volksbund-vagyontárgyak rejtegetőit is.” Eljárásomat és adott utasításomat írásban jelentettem az Országos Földhivatalnak. A rendőrség lefedezte magát e tőlem kért írásbeli utasítással, községenként összeállította, és a hivatal rendelkezésére bocsátotta aVolksbund-tagok és a rendelet hatálya alá eső egyéb hitleristák névsorát. A rendőrség közölte velem egyidejűleg azt is, hogy a névsor folytán egy-egy községben hozzávetőlegesen mekkora terület és hány ház fog rendelkezésemre állani. Esetenként a rendőrségi vezetővel megállapodtunk a másnapi programban. Rajtunk kívül senki nem tudta előre, mi lesz holnap. Kora reggel kimentek a megállapított program szerinti községbe vagy községekbe, s amint a tényeket tisztázták, telefonon jelentést adtak nekem. A jelentés alapján ugyancsak telefonon nyomban intézkedtem, hogy az eljárás alá vont községbe a várakozó székelyek közül a megfelelő számú család azonnal vonuljon be. Ugyanakkor biciklin kiment a Telepítési Hivatal egy küldöttje is. Ő irányította a székelyek beköltözését, és megalakíttatta velük a földigénylő bizottságokat. Ha volt a községben valóságosan magyar földigénylő, azokat is bevontuk ebbe a munkába, s azokat is ugyanúgy letelepítették, mint a székelyeket. Az így megalakult földigénylő bizottságok azután a rendőrség által adott névsor szerint elkészítették a földreformrendeletben előírt kobzási javaslatokat, s azokat beküldötték a Telepítési Hivatalba. Kétségtelenül szabálytalan eljárás volt ez így. A Volksbund-vagyont igénybe venni és betelepíteni csak a kobzási határozatok után lehetett volna, itt pedig a betelepítés megelőzte a kobzási határozatokat. Az eljárás tehát törvénytelen — mondhatjuk úgy is—.forradalmi volt. Előttem állott azonban az alternatíva: vagy végrehajtom a telepítést, és utólag törvényesítem a befejezett tényeket, vagy visszatérek dolgomvégzet- lenül. En az előbbi megoldást választottam. A földigénylő bizottságok június elejére huszonöt községben elkészítették a rendeletben előírt kobzási javaslatokat. Ezeket a javaslatokat nem terjesztettük be velük a megyei tanácshoz, hanem összegyűjtöttük a Telepítési Hivatalban. Ugyanis rövid idő alatt láttam, hogy a Megyei Földbirtokrendező Tanács nem barátja a telepítésnek. Ez intézmény vezetői azt a nagyszabású, egész az alapokig lehatoló átalakulást, melyet munkám jelentett, akár a régi lakosság iránti rokonszenvből, akár a székelyek iránti idegenkedésből, ellenezték. Működésük az akkori rendeletek mellett legfeljebb jelentéktelen magyar szórványok telepítését eredményezte volna, engem pedig ezen túlmenő célok vezettek. Ezért ki akartam használni a földreformrendelet82
