Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 3. szám - DOKUMENTUM - Bodor György: Székely honfoglalás 1945-ben (I. rész)
Olvastam az újságban, hogy Kerék Mihály szociográfust, aki régi barátom, s akivel közös küzdelmek emlékei fűztek egybe, a Földhivatal igazgatójává nevezték ki. Egy reggel lemegyek az utcára valamit vásárolni. Nézelődök, látom, hogy épp a Földhivatal helyisége előtt vagyok. Ránéztem az órámra, fél kilenc volt. Kilenckor volt dolgom. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elhatároztam, hogy e szabad félórámban meglátogatom Kerék Miskát, s megkérdem, mi a nézete a német kérdésben. Ahogy belépek, előszobájának ajtajánál éppen ott kapom őt. Ha várni kellett volna, ha egy-két előszobázó ember ül még az ajtaja előtt, visszafordulok, hisz látogatásomnak nem volt semmi különösebb célja. Ma visszatekinttve, úgy érzem, azon a kis véletlenen múlt, hogy megcsináltam vagy megcsinálhattam azt, amit akartam. A német kérdésről s az ezzel adott telepítési feladatokról beszélve egyszer csak azt mondja Kerék: — Itt vannak ezek a szerencsétlen bukovinai székelyek. Valamit ezekkel is kellene tenni, csak azt nem tudom, ki vehetné kézbe ezt az ügyet. Egyszerre rámnéz, látszott, akkor jut eszébe a dolog, s azt kérdezi; — Gyurka, nem vállalnád el te? Én is csak akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen ott vagyok, ahol a kérdés eldől, ahol a tervből valóság lehet. — Elvállalhatom—válaszoltam. Rögtön térképet vettünk elő, s tíz perc múlva készen voltunk a tervvel: a bukovinai székelyeket Bonyhád Vidékén, a földreform alapján igénybe vehető német hitleristák ingatlanain, zárt tömbben kell letelepíteni. Megegyeztünk abban, hogy az akciót az Országos Földhivatal megbízásából én bonyolítom le. Pesten csak az a teendőm, hogy megszerezzem a belügyminiszter segítségét, s utasítást eszközöljek ki tőle a közigazatási szervekhez az akció támogatására. Ahogy az meglesz, lássak a dologhoz. így lett a véletlenek játéka folytán — nevezzük sorsnak — a tervezgetésből akció. A belügyminiszter akkor Erdei Ferenc volt. Vele addig csak néhányszor találkoztam, s ezért először Kovács Imrével beszéltem az ügyről. Megkértem, ajánlja Erdei figyelmébe az akciót. Kovács Imre a sváb kérdésben nem a fasizmus és antifasizmus küzdelmét, hanem a magyarok és németek ezeresztendős birkózásának egyik részletét látta. Visszaköl- töztetésüket, négyszáz éves szorongattatásunk egyik elégtételének s a további német beavatkozás megelőzésének tartotta. A belügyminiszterrel először ő beszélt, s azután mentem én el hozzá. Közöltem vele tervemet, s megkérdeztem, mi a véleménye: előkészítsem vagy megcsináljam-e a dolgot? — Csináld meg — válaszolta. Megadta az általam kért írásbeli utasítást Cser Sándornak, Tolna megye akkori főispánjának. Mikor a levelet átadta, újból megkérdezte, hogy tulajdonképpen kinek a megbízásából járok el. Mondtam, hogy a Földhivataléból. Látszott, ő sincs tisztába azzal, hogy ennek a kérdésnek súlyos belügyi vonatkozásai vannak, de erre én is csak a helyszínen, a gyakorlatban jöttem rá. Napló helyett Április 25-én érkeztem Bonyhádra. Ami attól kezdve, június 20-ig történt, nehéz kronologikusan elmondani. E komplikált, rohanó események érzékeltetésére az enyémnél jobb toll vagy legalábbis egy pontos napló kellene. De kinek volt akkor ideje és kedve naplót vezetni? Hisz aktákat se gyártottunk. 76
