Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 3. szám - DOKUMENTUM - Bodor György: Székely honfoglalás 1945-ben (I. rész)
BODOR GYÖRGY SZÉKELY HONFOGLALÁS 1945-BEN (I. RÉSZ) Bevezető beszéd 1941-ben a Bukovinából hazatért székelyeket, két falura való moldovai csángóval együtt a Bácskában telepítették le. 1944-ben el kellett onnan menekülniök, és szétszóródtak a Dunántúlon. így vetődött fel a kérdés: vajon kis csoportokban ott igyekezzenek-e maguknak végleges otthont teremteni, ahová őket a menekülés véletlen sodorta, vagy összetömörülve lehetőleg egy helyen települjenek le. Ma Bonyhád vidékén 28 tolnai, 8 baranyai és 3 Bács-Kiskun megyei faluban élnek, s egységes színfoltot alkotnak az ország néprajzi térképén. Ez ma természetesnek tűnik, e megoldáshoz azonban rendkívül nagy akadályokat kellett leküzdeni, s az csak úgy sikerülhetett, hogy mire azok, akik mást akartak, magukhoz tértek első meglepetésükből, késő volt: hat hét alatt befejezett helyzetet teremtettünk. Közel harminc évvel 1945 tavaszának viharos eseményei után, e már-már elfelejtett küzdelemről szeretnék számot adni. Elöljáróban néhány szót szólok arról, hogy kik a székelyek, hogy került ki egy töredékük Bukovinába, s hogy vezetett útjuk haza Magyarországra, majd a bácskai kitérő után Bonyhád vidékére. A székelyek a Keleti és Déli Kárpátok szögletében négy vármegyényi területen élő magyarok. Ugyanúgy magyarok, mint mindenki más, akit magyarnak nevezünk, múltjuknak azonban sok sajátos vonása van. Egészen a múlt század közepéig külön autonom szervezetben éltek, s társadalmi és gazdasági rendjük alakulása is sokban különbözött az általános fejlődéstől. Egy rövid átmeneti szakasztól eltekintve, a lakosságnak csak kisebbik fele került jobbágyi sorba. Szerepük kezdettől fogva a határ védelme volt. E szerepük és sajátos szervezetük azt mutatja, hogy a székelység a magyarsághoz csatlakozott népelem. Eredetükről a tudományban már nemzedékek óta folyik a vita. Tartották már őket hunnak, avarnak, bolgárnak, kabarnak s más ismert, vagy ismeretlen török vagy török kultúrájú népnek. E vita ismertetése nem tartozik ide, de a legtöbb érv azt a feltevést támogatja, hogy a székelység a népvándorlás egy korábbi hullámával idesodródott, eredetileg is magyar nyelvű néptöredék, melyet a honfoglaló magyarok már az országban találtak. Hagyományos életformájuk a XVIII. század második felében veszélybe került. Mária Terézia 1762-ben elhatározta, hogy a Délvidéken a törökök kiverése után létrehozott és közvetlenül a bécsi hadügyi kormányzat alá rendelt katonai határőrvidéki rendszert a Székelyföldre is kiterjeszti. Ez azt jelentette, hogy az addig szabad székelységet idegen tisztek vezetése alatt állandó katonai szolgálatra kényszerítik és polgári igazgatásukat is alárendelik a katonai parancsnokságnak. A székelyek az addigi módon hajlandók voltak szükség esetén továbbra is kivenni részüket az ország védelméből, de ragaszkodtak hagyományos katonai szervezetükhöz, saját tisztjeikhez és régi polgári önkormányzatukhoz, s ezért az új szervezésnek keményen ellenálltak. A bécsi kormányzat, nem törődve tiltakozásukkal, az új rendet katonai erőszakkal, brutális terrorral igyekezett megvalósítani. Az ellentétek legélesebben 1764- ben a csikszéki Madéfalván robbantak ki. A csiki és háromszéki székelyek megbízottai Madéfalván gyűlésre jöttek össze. Sérelmeiket, kívánságaikat békésen akarták a kor70
