Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Kovács János: Szekták a Duna-Tisza közén

mélyes élő hit köveiből épült protestantizmus, ha szakítana a kultúrával, a szellemi élet fejlődésének törvényeivel, a múltnak saját históriai kibontakozásában nyert isteni lendítő erejével.”3

CSIKESZ 1931-ben írja: ,,a mai szekták teljességében külföldi importok, s külföldi anyagi és szellemi erőforrások táplálják... A háború után a szekták részére fantasztikus összegek mozdultak meg, szédületes arányú iratterjesztés és propaganda kezdődött. A szekták anyagi eszközei ma már oly tökéletesek, hogy anyagi gondjaik nincsenek, és bátran mehetnek neki a harcnak.”4

Egyesek a szekták keletkezésének lélektani okát a vallásos élmény sajátos természetében keresték. Szerintük szekták azért keletkezhettek, mert a vallásos élmény kielégületlen maradt a történelmi egyházon belül. Úgy vélték, hogy a vallásosság fogalma hagyományos szokássá, egyhangú élettelen gyakorlattá silányult, és az egyhá- ziasság a külső konvencionális formaságok gyakorlásában merült ki.

Nem elhanyagolandó az a megállapítás sem, hogy a fejletlen világnézet, a Világnézeti tisztázatlanság, az intellektuális hiányosság a deviáns vallásossághoz vezet.

A két Világháború közötti idő társadalmi feszültségei a történelmi egyházakat is mélyen érintették. A szektásodást az egyházak belső ellentmondásai is segítették. A nyomor tudatának enyhítésére kevés volt az életidegen vasárnapi prédikáció. Megnyugtatóbb volt egy eljövendő paradicsom felé tekinteni, s várni a közelgő világvégét, az armageddoni csatát.

A történelmi és a társadalmi okok ismertetése nélkül az egyházak az uralkodó osztállyal együtt nem tudták a szektákat a szocialisták mozgalmától élesen elhatárolni. Veres Péter írja: ,,A hatóságok, különösen a csendőrök, a hívőket is kommunistáknak tartották. Éspedig, mivel az eszméket nem ismerték, és nem értették, sokszor és sok helyen a papok uszítására. Mert ezek nem tudtak belenyugodni, hogy míg az ő templomaik folyton üresebbek és már nem annyira a hit, mint a megszokás tartja lábon az egyházakat, addig a hívők gyülekezetei néha kiszorulnak a házakból a tornácra és az udvarra, olyan sokan vannak.”5

A szektások nem ültek otthon hitük igazával, hanem faluról falura jártak.,,És mindenütt meg is találták a nekik való embereket. Szimatuk volt hozzá. Éppen ezért a hatóságoknál annál inkább úgy tartották, hogy ezek csak a Biblia mögé bújó kommunisták, de alapjában véve Moszkva ügynökei.”6

Név és hely megjelölés mellőzésével néhány idézetben szemlélhetjük, hogyan kapcsolták össze a teológusok és egyházvezetők a szektát a szocialista mozgalommal.

A szekta a „bolsevista ateizmus előszele,... olyan társadalmi rend kialakításán dolgozik, amelyben a pénzemberek és az egyházi emberek uralma megszűnik és teljes szabadság és testvériség fog uralkodni.”

„Tagadhatatlan, hogy a szekta a legbensőbb rokonságban van a bolsevizmussal.”

„A könyvekből világosan kiérződött, az ige leplén át, hogy a Jehova, aki »fizet«, valahol Moszkvában vagy a környékén székel.”

„Marx egzegetálta a Bibliát” — amelyből a Jehova-testvérek vették a textust.

„Marx felvette Krisztus arcát.”

Némely protestáns körök viszont örömmel üdvözölték: „Nem ellenségeink a szekták, hanem inkább előcsapatunk, melyek előkészítik a talajt a protestáns elv diadalára.”

Vizsgálódásunk a már kialakult gyülekezeteket és csoportokat veszi alapul. A gyülekezeti tagok nagyrészt idősekből és a hatásuk alatt élő leszármazottakból adódnak. A deviáns vallásosságnak a családokon belüli hatása olyan erős, hogy a gyerekek csak nehezen vagy egyáltalán nem tudnak kitörni a „hívő” légkörből.

Jelentős az egyes szektacsoportok térítés útján való növekedése. Találkozunk olyan

41