Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 1. szám - Balázs József: Koportos (kisregény)
összefolytak a szeme előtt. Jól tudta, hány évesen halt meg a felesége, ő mondta meg a koporsósnak, amikor ráírta. „Olyan ez a felirat, mint egy névtábla. Az utolsó névtábla. De nem az utolsó, mert a fejfa az utolsó. Igen, de hol van a fejfa?” A pap imádkozott, ő pedig nyugtalanul nézett körül. Ahhoz a férfihoz lépett, aki a sírral kapcsolatban tájékoztatta. A fejfa után érdeklődött. — Megvan, ott a szekéren ... — Milyen? — Olyan, mint a katolikusoké. — Kicsi, nagy, milyen? — Kicsi. Majd valamikor, egyszóval, ha akarsz, csináltathatsz nagyobbat is. Amíg a fejfa után érdeklődött, a pap imádkozott. A háza falánál vasutasruhában megállt egy férfi. Sapkáját levette, és a kezével a sapka szélét simogatta. A papot hozó kocsis mellé állt. — Eljött? A vasutas nem válaszolt. — Csinos asszony volt — mondta újra a kocsis. A vasutas elfordította a fejét. A kocsis nem tágított. — Van egy hely mellettem, velünk jöhet a temetőbe. A koporsót feltették a szekérre, ráfordultak a földútra. Balog Mihály lezárta lakása ajtaját, az udvaron levő széket — ami nem volt az övé — a ház hátához támasztotta. Az első szekéren vitték a halottat, utána ment gyalog Balog Mihály. A másik szekéren, a hátsó ülésen ült a pap, a gyerekkel, elől pedig a kocsis a vasutassal. Megint a kocsis kezdte a beszédet. — Ősz van már. A vasutas bólintott. — Az. — A kukorica még kint a határon, a krumplihoz még hozzá sem kezdtünk. Ma is kaszálni kellett volna mennem. De hát a temetés miatt. — Mi van a temetéssel? — kérdezte a vasutas. Nyugodtnak látszott, csak a szemgolyói mozogtak megállás nélkül. — Mi van a temetéssel? — kérdezte újra a vasutas. — Semmi, csak mondom ... — Mit? A vasutas őszülő hajához kapott, és úgy nézett a kocsisra. A szája, a hangja remegett az idegességtől. — Azonnal szállj le! — mondta a kocsisnak. — Csak vicceltem. Viccelni lehet. — Azonnal szállj le! — mondta mégegyszer elszánt hangon a vasutas. A mögöttük ülő pap és a ministráns gyerek semmit sem vett észre a beszélgetésből. A pap szunyókált, a ministráns gyerek pedig az imakönyvet olvasta. — Azonnal szállj le! A kocsis megijedt, megállította a lovakat. — Ne tegezzen— mondta. A vasutas kinyitotta a bicskáját. Széles pengéjű, nagy bicska. A kocsis nyakához közelítette. — Mit akar? — Szállj le, takarodj, vagy megöllek ... 23
