Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 3. szám - Ember Mária: Novellák (Előnyös szerződés, Útszéli ügy)
akikhez eddig változatlanul eljárt. Egyik reggel észrevette magán, hogy a karjáról már csak ráncos bőrlebenyként lóg le a hús. Amikor hányni kezdett, a szobából áradó betegszagnak tulajdonította. A frizsider tetején már állt a tévé, de nem tudott igazán örülni neki; talán, mert mindig elment a hang, valahányszor a Lehel bekapcsolt. Egy este a férje úgy talált rá, hogy oldalra borulva fekszik a padkán, a tévé négyzetes fényhasábja alatt, s közben, akár egy traktor, zörög a frizsider. Akkor már halott volt. A beteges kofa az idő tájt már fennjárt. Kiderült, hogy tud és szeret főzni. Juszti néni férjének, aki csakhamar beköltözött hozzá, látszólag elmúlt a sava. A tévé is beköltözött, egy klöpliterítős kis kerek asztalra. Hogy meglett az autó, meglett a látszatja is a sokévi takarékosságnak. Az a vaskéz most biztosan fogta a volánt. Az asszonyt, első kirándulásaikon, elhódította a hála melege — önnön erejéből sohasem bírta volna ezt így összehozni. Most viszont megrettent. És nem tudta megnyugtatni magát. Milyen ostoba voltam — csak ez körözött a fejében. — Nem lett volna szabad belemenni. Addig is megvoltunk. A kocsi hosszabb ideje követett egy különbuszt; a sűrű szembeforgalom miatt előzni nem lehetett. Az asszony elmélázott, vérkeringése lelassult, csak a férje megváltozott arckifejezése riasztotta. Az autóbusz farában, az ablakhoz tapasztott fejjel, hosszú hajú lány mosolygott a férjére. Meghökkent. —Ismered? — Ugyan — mondta a férfi, de nem vette le a szemét a lányról. Szép volt, piros ajkú. Ilyesmi korú lányokat tanítanak is mind a ketten. De hiszen ezek tanárszemmel még gyerekek! Az autóbusz jelezte, hogy kitér balra. A férfi kissé visszafogta a kocsit. A távolság növekedése láttán a lány ijedtséget mímelt, kinyújtotta két hosszú karját feléjük. Azután ők is megelőzték a motorbiciklit. Ismét a különjárat mögé kerültek. A lány tette, hogy felvidult, és csókot intett. A férfi viszonzásképpen megmozgatta a keréken nyugvó jobb keze ujjait. Milyen banális — gondolta az asszony,és a gyomra remegett —, milyen undorító. Én vagyok a hülye, egyedül én. Hagytam, hogy autós pali legyen az uramból. És ha most nem ülnék mellette ... De bár mellette ült, a kocsinak csak nem akaródzott kitérni a busz bűvköréből. Ment a mosoly után. A lány szívet rajzolt a poros ablaküvegre. Milyen olcsó — ráncolta a homlokát az asszony, és tudta, hogy formáján alul szerepel ő is. Nem elkomorulni kellene most, sötét arccal begubózni, hanem részt venni a játékban, részt kérni belőle. Mégsem tudott erőt venni magán. A hosszú nélkülözés jutott eszébe, a kínos hóvégék, még fárasztóbb hónap eleji elszámolások. A lefaragott tételek. Az alkudozás egy-egy pár harisnyáért. A hajfestést is abba kellett hagynia, a fodrászt egyáltalán. Belcőszültem — mondta magának őszinte átéléssel. A férje haját is ő vágta, meg kellett tanulnia fésűn, lépcsőzetesen. A végén egész jól belejött. Ünnepibb ebédekre, karácsonyra, születésnapra, hónapokkal előbb kezdett félretenni, forintonként. Mindezt miért? ÚTSZÉLI " 30
