Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 1. szám - Balázs József: Koportos (kisregény)
I A fuvarossal bement a szobába. A fuvaros könnyedén leemelte a koporsó fedelét, várt egy kicsit. — Látod, ha most tudnál imádkozni, imádkoznál. De nem tanítottak meg imádkozni. — Nem. A fuvaros kinézett az ablakon. A függönyön át a tóra látott. Balog Mihály felesége kezét nézte, a fekete harisnyába bújtatott lábát. Észrevette, hogy a harisnyát rosszul húzták fel a lábára. A halott arca megváltozott reggel óta. Reggel nem látta a fogait, most pedig teljesen ... A fekete kendő megcsúszott az arcán. „Ennyire sovány volt, ennyire sovány.” — Hát ilyen a halál — mondta a fuvaros, csak azért, hogy megtörje a csendet. — Nem akarsz betenni valamit a koporsóba? — kérdezte sürgetve Mihályt. Eszébe jutott az a kardigán, amit nemrég hozott a feleségének, és aminek annyira megörült. Keresni kezdte. A szekrényben nem találta, az ágy alá is benézett. „A kardigánt ellopták.” — Tegnap lopták el. — Mit? — A kardigánt. Várj egy kicsit, átszaladok a szomszédba. Az asszony, akinek börtönben ült a férje, nyugodtan válaszolt. — Nem láttam, semmiféle kardigánt nem láttam. Visszament a szobába. — Nincs. — Jól van, akkor lecsavarozom. Kiment az udvarra. „Jó lenne leülni, mert a temetésen rosszul leszek.” Leült a fal tövébe. Előtte bokor hajladozott, mögötte a fák rezzenéstelenül álltak, s azon túl a tó hullámzott. „Nagy tó ez, csak most látom, hogy milyen nagy.” Felállt, lement a tó szélére, és megmosta az arcát. Messziről piszkosa színe, de amikor markába vette a vizet, láthatta a tenyerén a bőrt is a víz alatt. Megmosdott, frissebbnek érezte magát, csak a dereka fájt. „A lábaimat is megmosom.” Lehúzta a cipőjét, és a lábát belelógatta a vízbe. — Sikerült —■ mondta mögötte a fuvaros. Majd a pénzt kérte. — A kabátomban van. A fuvaros lenyúlt a földre, felvette a kabátot, a belső zsebből kivette a pénzt. Számolt, aztán újra benyúlt a zsebbe, és letette a kabátot. Mire Balog Mihály felhúzta a cipőjét, a fuvaros már elment. „A sírásóknak itt kellene már lenni”, gondolta. „A pálinka, gyorsan hoznom kell a pálinkát.” Rohant a földúton, sietett, porzott a föld a lába nyomán. Cipője orrával belerúgott a kiálló földkupacokba. Hiába mosakodott meg, újra csak izzadni kezdett. „Ilyen szégyent, ha ideérnek, és nem tudom megkínálni őket.” A boltban csillogott a padló az olajtól. Majdnem elcsúszott. A kályhában fogódzkodott meg. — Egy liter pálinkát kérek. — Egy liter pálinka. S aztán benyúlt a kabátja belső zsebébe. Nem találta a pénzt. Minden zsebét végigkutatta. Megtapogatta a nadrágját, a kabátját. — Ha nincs pénz, nincs pálinka. Tudomásul vette. 21
