Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 2. szám - MŰHELY - Jankovics József: Erdei Ferenc: Emberül élni
földnélküli földművesek földhözjuttatásában, s később, a szövetkezetek magasabb szintre emelésekor és az új gazdasági mechanizmus alapelveinek kidolgozásakor sem nélkülözték. Amikor éppen nem cselekedhetett aktív politikusként, visszatért megírandó könyveihez, tudományos kísérleteihez, vagy az akadémiai titkár szerepkörében kereste azokat a lehetőségeket, ahol kifejtheti segítésre kész képességeit. Az ötvenes évek elejének légköri hatásai alól ő sem vonhatta ki magát. A hivatalos állásfoglalások feszínen szántó formalitásai ez idő tájt fel-felbukkannak az Erdei-írásokban is. Azonban gondolkodása új irányokat is meghódítva, hamarosan visszatér a régi, megszokott mélységű medrébe. Bizonyára nem véletlen, hogy épp ekkor, a fellélegzés kezdeti szakaszában jelenik meg nála újra az emberibb élet, s az azt biztosító fejlett nagyüzemi gazdálkodás kívánalma. Ezekben az években keletkezett művein átsüt a meggyőződés heve: a parasztság felemelkedésének egyetlen járható útja a szövetkezeti út. S ennek kimondása még nála is hosszú fejlődés eredménye. Érdemes felsorakoztatni néhány tanulmányának, beszédének cikkének címét— milyen kérdések izgatták, miben látta a továbblépés béklyóit és előrevivőjét: Termelőszövetkezeti községek és városok kérdései (1952), A háztáji gazdaság kérdései (1954), — a probléma jelentőségét mutatja, hogy visszatér rá 1969-ben A háztáji gazdaságok jövője c. írásában is —, A termelőszövetkezeti munkadíjazás és jövedelemelosztás kérdéséhez (1957). És sorolhatnánk még a nagyszámú üzemgazdasági, üzemszervezési és agrártechnikai szaktanulmány bibliográfiai adatait, azt igazolandó, micsoda erőfeszítéssel vetette magát újra a küzdelembe-munkába az ügy érdekében, amelyre életét tette fel. S a szakkérdések megválaszolása mellett a társadalomtudós is szerephez jutott, jelzi ezt A szövetkezetek elméleti kérdései című, 1968-ban napvilágot látott tanulmánya, melyben az ,,új történelmi helyzet és a termelőszövetkezeti demokrácia összefüggését” vizsgálva már a szintézisre törekszik. Rendkívül érdekes, ám a fejlődés számbavétele nyomán logikus, a valóságból leszűrt — és Erdeire annyira jellemző — következtetésre is eljutott az egykori kiváló falukutató. A Magyarországon lejátszódó történelmi átalakulás nemcsak a mezőgazdaság üzemszervezési kérdéseiként vetődött fel benne.de meglátta az urbanizáció felé mutató jelzőtáblákat is. „Ezért gondolom én, hogy a társadalomvizsgáló irodalom érdeklődésének a »városkutatás« felé kell fordulnia. Azoknak is, akik a paraszti sorsot követik minden figyelmükkel, a város felé kell tekinteniük, mert a paraszti jövő is itt van.” Az idők szavára figyelmezve ez a folyamat jutott kifejezésre a Város és Vidéke című szociográfiájában is. Ezt jelenthette nála — még egyszer a jóbarát szavai — „a távlatok alkotó szellemű keresése”. A szerző pályaképét a kötet függelékében megrajzoló Erdei Sándor mondja el, hogy az Erdei-házban semmit sem zártak, ott minden nyitva volt. Kell-é méltóbb igazolás, találóbb jellemzés e szimbólumerejű szavaknál. Érdéi Ferenc talán innen, a szülői házból hozta magával azt a megismételhetetlen nyitottságot, amivel az öröké fogékony szellem a mindig jobbhoz, a mindig emberibbhez közelített. Darvas József Erdei Ferenc halálának első évfordulóján játszott el a gondolattal, mi lenne a válasz az egykori parasztkollégistának képzeletben feltett kérdésre ma: kik tehetnek a legtöbbet a parasztság felemeléséért. A feleletekben szerinte „két név világítana fényesen: Veres Péteré és Erdeié.” Egyre fényesebben. (Gondolat, 1974.) 76
