Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 2. szám - MŰHELY - Hencz Aurél: Adalék a korhoz, melyben a „Parasztok” született
„Azoknak, akik azt hiszik, hogy a magyar szellem szavát durva erőszakkal torkunk-' ba és lelkűnkbe fojthatják, egy régi magyar író szavaival felelünk: »És hova nagyobb a kínzás — annyival buzgóbb lesz a kiáltás.«” Jegyezzük fel a parlament elé került s az ország előtt is ismertté vált manifesztum aláíróit: Bartók Béla, Móricz Zsigmond, Remenyik Zsigmond, Sárközi György, Szabó Lőrinc, Veres Péter, Szabó Pál, Erdei Ferenc, Fodor József, Tóth Aladár, Illyés Gyula, Németh László, Matolcsy Mátyás, Zilahy Lajos és Szabó Zoltán. Eközben már a könyvpiacon elkapdosták a „Magyagország felfedezése” 2. kötetét, Erdei Ferenc „Futóhomok” című szociográfiáját. Az Athenaeum vezetői a Féja-pertől kissé megrettentek, s a sorozat harmadik kötetének, a „Cifra nyomorúság”-nak megjelentetésére Sárközi a Cserépfalvi kiadót kérte fel. Sárközi azonban további terveket kovácsolt. Az általa tervezett és szerkesztett pompás sorozat ugyan megszakadt, de az Athenaeum vezetőitől kieszközölte, hogy sorozaton kívül jelentessék meg népi íróink szociográfiai munkáit. A légkört ugyanis kissé kedvezőbbé tette, hogy mind a „Futóhomok”-ot, mind a „Cifra nyomorúság”-ot az irodalmi és tudományos körök nagy elismeréssel fogadták. így került sor Sárközi szívós munkájának eredményeként 1938 tavaszán a „Parasztokénak az Athenaeumnál történő megjelentetésére. Amiként az új kiadás „Utószó” címet viselő részében is olvashatjuk, a köteles példányt kézbe vevő ügyész a szociográfiai munka számos megállapításában izgatást lát. Igaz, az ügyész eltekint a büntetőeljárás megindításától, s ennek megfelelően nem is kerül erre sor. De valami mégis történik! A haladó írók — köztük Erdei Ferenc folyamatosan megjelenő — munkáinak „meg- rendszabályozására” a törvényhozás a magyar közvélemény általános felháborodása közeppette szigorítja,,az állami rend megóvása végett szükséges” sajtórendészeti előírásokat. Az akkor hatályos 1914-es sajtótörvény szerint a sajtótermék megjelenése után nyomban terjeszthető, csak a terjesztés elkezdésével egyidejűleg a köteles példányt kell az ügyészséghez beszolgáltatni. Az 1937 derekán alkotott új törvénycikk valójában a terjesztés elkezdését ügyészségi jóváhagyáshoz köti. így kerültek be haladó íróink munkái — köztük a „Parasztok” is — a magyar cenzúra történetébe. A szigorú ellenőrzés azonban haladó íróink tevékenységén mit sem változtatott. Dolgoztak, írtak, harcoltak, s bátran vállalták (köztük Erdei Ferenc is) a büntetőjogi következményeket. Az államhatalom kénytelen volt tudomásul venni, hogy „hova nagyobb a kínzás — annyival buzgóbb a kiáltás”. Ezt a kis adalékot talán nem volt felesleges közreadni éppen a „Parasztok” új kiadása alkalmából, áldozva egyúttal Erdei Ferenc emlékének is. 73
