Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 1. szám - Balázs József: Koportos (kisregény)

Az asszony nevetni kezdett: „Van a papnak.” Aztán eszébe jutott, hogy itt nem illik nevetni.

Kimentek az udvarra. Az asszony kötőjének a zsebébe nyúlt, valamit szorongatott.

— Mondom Mihály, vedd meg a koporsót. Eltemetjük a feleséged. A pénzt kérd el a tanácson. Tegnap voltak itt és mondták, ha kell pénz, adnak. Ha most van pénzed, megmarad. Bánatunkban megisszuk. Nem igaz? A pénz mindig jó. A temetés után is élni kell.

— Nem — mondta kurtán és hangosan. — Most nem iszunk.

— Muszáj inni. Kell az erő. Hosszú még a nap. Gyere hozzám, van egy kis szilvapálinkám.

Az asszony karonfogta Mihályt, és húzta maga után.

— Egyedül Vagyok hónapok óta. Ha eltemetted a feleséged, gyere ide. Lakhatsz itt, amíg Vissza nem jön az uram.

— Megöl, ha hazajön.

— Nem fog megölni. Nagyot hall. Bolond is már. Azért ül a börtönben, mert amikor lopott, nem hallotta, hogy közelednek az udvaron. Nem tudott lejönni a padlásról. Mi van, Mihály, mit csodálkozol, te még nem loptál soha? Hát a paradicsom?

— Paradicsomot sohasem loptam.

— Rajtad meg Aladáron keresték.

Balog Mihály megivott egy pohár erős szilvapálinkát, és elindult megvenni a koporsót. A szomszédos faluba ment. A kertek alatti utat választotta — ez a közelebbi, gondolta magában. „Ha visszafelé jövök, elmegyek a harangozóhoz és a paphoz is.”

Ott, ahol a koporsót árulták — a kórház mellett —.többen várakoztak. „Nem kellett volna ennyire sietnem, először a paphoz kellett volna mennem, utána a harangozóhoz. A koporsót azután is megvehettem volna.”

Cipőjére nézett, a sár vastagon borította.

Amíg rá került a sor, elment inni valamit — „mindegy, hogy mit, csak folyadék legyen”, gondolta.

A kocsma előtt biciklik álltak egymásnak támasztva, az út szélén pedig, félig az árokban, lovak bámultak, szekerek féloldalt dőltek a kerítés mellett. Félméter mély ároknak tűnt ez, s hogy valóban nem húzódott igazi árok a kocsma előtt, mi sem bizonyította jobban, hogy látszott az árok alján a reggeli sepregetés nyoma.

— Jó napot, Mihály. Jó napot, pajtás.

Aki megszólította, ujjatlan kabátban állt a pult mellett. Elöl hiányoztak a fogai, ha nevetett, öregebbnek látszott, és alig lehetett ráismerni.

— Nem ismersz meg?

Megismerte.

— Én fuvaroztam haza a barátod koporsóját.

Mihály bólintott. Majd megkérdezte.

— Iszol valamit?

— Egy feles, egy pohár sör. Urizálunk. A sör kísérő ...

Mihály megvette a sört, a féldeci pálinkát, magának szintén — már reggel úgyis ivott — egy féldeci pálinkát kért.

— Miért nem szólalsz meg? — kérdi a fuvaros.

— Fuvar kellene ...

— Koporsó?

— Az.

— Visszük. Annyit, amennyit csak kell. Szállítottam már én hármat is egyszerre. A lovaknak kell az abrak, nekem meg — mutatott az italra — megint kell az abrak.

15