Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 4. szám - MŰHELY - Halász Géza Ferenc: Zsigray Julianna - egy beszélgetés tükrében

elindított a pályámon, az akkori derék és lusta szerkesztőm éppen anyaghiánnyal küszködött. Érdeklődött, hogy mit csináltam korábban, és elkezdték közölni a Szűts Marát. Engem Osvát Ernőnek, a Nyugat tekintélyes kritikusának a kedvenc „gyermekét” ekkor a borzadály kezdett gyötörni. Osvátot is. Azóta állandóan ezt a könyvet verik a fejemhez, holott a legtöbb író elkövetett fiatalon egy gyenge dolgot. A kritikákhoz hozzáedződtem, a régiekhez és a mostaniakhoz egyaránt. Maugham-ot idézném erre. Amikor megvádolták, hogy közönséges, azt válaszolta: mert van közönségem. A siker gyanús. A Sugár úti palotával semmi bajom nem volt, amíg el nem érte a 200 000 példányt. Ekkor különböző melléfogásokat vetettek a szememre. Például, hogy Erkelt parasztszülők gyermekének állítom be. Pedig több helyen írom, hogy jegyző volt az édesapja.

— Összeszámolta már, hány példányban jelentek meg a művei?

— Nem, azt nem. Nagyon szegény voltam kezdetben, és miután sikereim támadtak, sokat írattak velem. Általában 5—6 kiadást biztosan megértek a regényeim. Csakhogy a harmincas-negyvenes években jóval alacsonyabb volt a példányszám. Az emberek nem olvastak annyit, mint most. Ez valami egészen csodálatos, szép és nagy dolog. Mindig kiderül, amikor csak külföldön járt ismerőseimmel találkozom: odakint nincs ilyen könyvkultúra.

— Díjnyertes novelláját az Új idők pályázatára küldte be. Az újságot a hivatalosan elismert, Nobel-díjra is javasolt Herczeg Ferenc szerkesztette, akinek a témái, figurái, feltűnnek az Ön könyveiben is. Mennyiben vállalja a rokonságot?

— Kezdjük ott, hogy az újságot tulajdonképpen az öreg Wolfner bácsi irányította, aki orvosnövendékként kezdte. Először gyermekeknek, majd serdülő lányoknak készített lapot, és miután felnőttek, elindította az Új Időket. Az első világháború előtt remek garnitúra volt itt. Szinte mindenki dolgozott a szerkesztőségnek, aki ma nagynak számít az irodalomtörténetben. Herczeg Ferenc lényegében csak a nevét adta az üzleti vállalkozáshoz a két világháború között. Ezért havonta 2400 pengőt kapott. Olykor bejött a szerkesztőségbe. Ilyenkor nagyon féltünk tőle, mert gőgös, zord természete volt. A szerkesztésbe nemigen szólt bele. Semmiféle rokonságot sem vállalhatok vele. A Herczeg Ferenchez való kapcsolódást mindössze annyiban érzem igaznak, hogy mindketten vidékről jöttünk, a dzsentritársadalom alakjait ismertük a legjobban, majd a nagypolgárság figurái tűntek fel. Azt hiszem egyébként, hogy több a humorom, bár humora, igaz, Herczeg Ferencnek is volt. Az ideológiája és történelemszemlélete viszont nem hatott rám különösebben. Ügy kezdtem a pályám, hogy lejegyeztem három álmomat, és nagy szemtelenül elvittem abba a kávéházba, ahol Osvát Ernő és Gellért Oszkár üldögélt. Elolvasták, majd novellaként megjelent a Nyugatban. Sokkal inkább hozzájuk vonzódtam. És a magam módján lázadoztam. Olyan nőkről írtam, akik nem törődnek bele a sorsukba. Fiatal korában mindenki forradalmár egy kicsit.

— Kiket szeret a század külföldi és hazai irodalmából?

— Legjobban talán Capeket — a köznapinak ható nyelvezetéért, mély humoráért. A hitlerizmussal szembeni kiállása is példamutató volt. Nagyon kedvelem a franciákat, Anatole France-t, Aragont, Sartre-ot és persze Bevauoir-t. Kedvelem a racionalizmusukat, az eszüket. Nem dagályosak, pontosan ismerik minden szónak és jelzőnek a súlyát. És emberileg nagyok. Ezt meg lehet érezni. Nálunk pedig mindent igyekszem elolvasni Szabó Magdától, Bihari Klárától. Most fedeztem fel Jókai Annát. Tökéletesen szer77