Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 9. szám - MŰHELY - Kovács Sándor Iván: A kecskeméti Szenczi Molnár-portré és ikonográfiái rokonsága
MŰHELY KOVÁCS SÁNDOR IVÁN A KECSKEMÉTI SZENCZI MOLNÁR-PORTRÉ ÉS IKONOGRÁFIA! ROKONSÁGA 1960 nyarán, a szegedi egyetem frissen végzett hallgatójaként, immár a tanáriét mezsgyéjén tanulságosan felesleges „felfedezést” tettem. Dézsi Lajos professzor hagyatékában (ahonnan a Kortárs 1971. évi 6. számában publikált József Attila- dokumentumok is előkerültek) rátaláltam Szenczi Molnár Albert „ismeretlen” arcképére. A „felfedezésről” 1960. augusztus 30-án már Klaniczay Tibort is büszkén értesítettem, aki kíméletes segítőkészséggel sietett felvilágosítani, hogy Cennerné Wilhelmb Gizella a Magyar Nyelv c. folyóirat hasábjain, éppen egy évvel korábban már publikálta Heinrich Ullrich 1604-ben készült rézmetszetét: a harmincéves Szenczi Molnár Albert arcmását. A tanulságos filológiai leckét másfél évtized múltán sem felejtettem el, bárha közben az is kiderült, hogy Cennerné Wilhelmb Gizella felfedezése szintén csak „felfedezés” volt, hiszen Szeremlei József 100 évvel korábban tudta és publikálta már azt, amit mi egymástól függetlenül újdonságként tudni véltünk! A Sárospataki Füzetek 1862. évfolyamában megjelent Közlemények a heidelbergi egyetem és könyvtára történetéből c. Szeremlei-tanulmány egyik lábjegyzetében ugyanis ez olvasható: ,, . . . az erdélyi prédikátori tár, nem emlékszem, melyik füzetének végén egy felszólítás közöltetett Molnár Albert lappangó rézmetszetű arcképe tárgyában. Á több mint húsz év előtt kelt felszólításra meglehetősen el késett, de a meg nem előztetés ne- taláni esetében mégsem időn kívül feleletül szolgálhat, hogy a zürichi városi könyvtárban van Molnár Albertnek 1604-diki Lexicona, melyet ő 1608-diki Bibliája és magyar grammatikája szintén meglevő példányával a zürichi Lavaternek ajándékozott, ki 1604-ben Hanaui Rector, 1611-ben pedig zürichi logika tanár lett. A Lexikon címét előző levélen látható Molnár Albert rézmetszetű arcképe ily körirattal: ...A kép alatt csinos apró betűkkel sajátkezűleg írva: ...A kép csontos, bajuszt és álIszakáit viselő érdekes arcú egyénnek mutatja Molnárunkat.” Visszatérve a szegedi szép napokhoz, levélmásolataim mutatják hogy a Klaniczay Tibornak címzett beszámolóval egyidőben egy másik levelet is postára adtam, mégpedig a kecskeméti Református Lelkészi Hivatalnak. Kecskemétre szerencsére eredetibb ikonográfiái információkat küldhettem, s onnan is biztatóbb válaszokat kaptam. Kutatói buzgó- ságom azonban akkor mindössze egy-két hónapig tartott, a kecskeméti Szenczi Molnár-portré körüli vizsgálódások dokumentumai íme máig feldolgozatlanul hányódtak irományaim között, és csak most, a 400. évforduló alkalmával lapoztam rájuk ismét. Heinrich Ullrich rézmetszete annak idején egy szép hosszúkás borítékból hullott elém. A belül rózsaszín, kívül fehér kopertára Dézsi ezt írta rá ceruzával: Szenczi Molnár Albert arczképe. A borítékban három cédula: az egyik a „Budapesti magyar kir. tud. egyetem könyvtáráénak fejléces levélpapírja, rajta dátum: 1897. március 3, hátlapján a rézmetszetre vonatkozó hevenyészett feljegyzések: a másikon csak egy könyvtári jelzet áll; a harmadik teljesebb fogalmazvány, valószínűleg az arcképről tervezett írás részlete. Mindebből máris kiderül, 53
