Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 3. szám - Gál István: Babits ódái Adyhoz és Móriczhoz
köteteibe bekerült végleges fogalmazás ezeknek a változatoknak egy szinte elszemélytelenedett, csaknem absztrakt szövege, voltaképpeni értelme az itt először közölt eredeti fogalmazások alapján fogható föl csak igazán. Mint más Babits-versek esetében is, túlságosan is fülünkbe ragadt a nyomtatott formában újra és újra megjelenő versek alakja, pedig a végső forma hátterét és magyarázatát még leghíresebb versei esetében is csak ritkán sikerült megnyugtatóan megfejteni. Itt egész kivételes bepillantást nyerhetünk a nagy költő műhelyébe, műhelytitkaiba. Még írók között is eléggé el van terjedve, hogy Babits fejben költötte meg verseit és csak a már végleg kialakult szöveget vetette papírra. A Babits-hagyaték számos kézirata, de főkép a világháború derekától a huszas évek közepéig írt műveinek többnyire ceruzaírásban fennmaradt vázlatai éppen az ellenkezőjét bizonyítják. Ennek a híres versének igazi értelme, hogy úgy mondjam, szószerinti magyarázata teljesen megvilágosodik a készülő változatok és az egyre jobban kikerekedő fogalmazások nyomát követve. A Ragyogj aki fény vagy Bizony, Móricz Zsigmond, szükség van a fényre vetni amaz őrült asszony útjai elébe, tántorgóvá tette nem vélt, nem várt vesztesége azt se tudja már, hogy lába merre lép jobbra is, balra is árok, meredék s minden lépten szórja veszti kincsét erejét. Gyémántja és gyöngye gurul szerteszéjjel: ő csináltvirággal, üveggyöngyfüzérrel ékesíti magát: míg a csillagtalan éjjel A vad Idők útján, a Történet Éjén Egy őrült asszony fut a meredek szélén (Kell a fény, kell a fény.) Oh mennyit aggódtunk, testvér, miatta s néztük hogy fut szörnyű partokon eszelősen S ki gyémántokat hagyott el, csináltvirág- s üveggömbfüzért aggat magára melyek gátolják lábait. Kialudt lámpása. — Mégis valami ragyog még útja elé. Nem a csináltvirág- s üveggömb ragyog, hanem az a gyémánt amit elhagyott. Ragyogj, gyémánt ragyogj! Szükség van a ragyogásra! Kincsek a parton, kincsek az útfélen, ragyogjatok mind mind. Míg diadalét lesz a kálváriából És sebei rózsáknak tetszenek a fényben. 8
