Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Kiskunfélegyháza 200 éve város - Jankovics József: Angol útinapló a XVIII. századi magyar alföldről és Kecskemétről

jén, a férfiak és a nők pedig kétoldalt követték őket. Himnuszt vagy templomi éneket énekeltek mindannyian, s a templomszolga ment középen, hogy az éneklést irányítsa. A pappal a templomnál találkoztak, ugyanis a hat hete tartó szárazság miatt esőért akartak könyörögni. Volt valami ünnepélyes és megnyerő ebben a ceremóniában, s végtelen egyszerűségük szinte lecsillapította babonájuk iránt érzett ellenszenvünket. Ruházatuk általában takarosnak tűnt. A férfiak kék selyem zsinórral gazdagon díszített barna szövetkabátot viseltek, s hozzá hosszú nadrágot vagy pantallót és nagyon széles, lapos kalapot, amilyenek Vandyck és Palamedes képein láthatók. A nők rövid szoknyát, rövid szárú vörös bőrcsizmát hordtak, s hajuk rendszerint befonva, végén szalaggal megkötve a hátukra lógott. A kép jellemző a népre, amely oly természetes viselkedést tanúsított, ami ritkán látható még azokban az országokban is, ahol a modor kifinomulása sokkal előrébb tart.

Budához közeledve szinte frissítőén hatott, hogy újból megjelentek a pásztorélet, s az annak megfelelő táj jellegzetességei. Ökörcsordák, kecske- és juhnyájak között először láttunk bivalyt. Ez az állat jóval több célra használható, mint bármelyik; a mezőgazdaságban éppúgy, mint a vontatásban. Utazásunk során megfigyelhettük vad jellegét és idomainak formátlanságát. Mereven bámul, s a szögletesség, ami a teheneket is elcsúfítja, még szembetűnőbb a bivalyon. Mindazonáltal, félelmetes megjelenése ellenére is türelmes, könnyen kezelhető állat. A gyakori marhacsordák, a groteszk látványt nyújtó parasztokkal, amint a községi karámba terelik az úton meg-megállva el-elbődülő teheneket, az izzó esti égbolt, a mozdulatlan, lágy levegő oly ritkán tapasztalható fenséges nyugalmat árasztott, aminek elérésére költők vágyakoznak, s filozófusok törekednek — sikertelenül.

Ezután hamarosan megpillantottuk Budát. A város szélesen terül el a környező dombok lábánál, és oldalán, már messziről szembetűntek magasba nyúló épületei, és ősi falainak düledező romjai.

Még napszállta előtt átkeltünk a Dunán a csónakokra fektetett deszkapallón, aminek hossza több volt 300 yardnál, s körülbelül megegyezett a Westminster-híd hosszával. Egy nap pesti fogadóban szálltunk meg; ez Budával megegyező nagyságú város, a folyó másik partján.

ÁPRILIS 22. PEST—KECSKEMÉT

Egyetlen természeti kuriózum nyújtott némi szórakozást: a pusztaságon nagy számmal látható ugráló egér. Ez az állatka akkora, mint egy jól megtermett egér, de háts. lábai jóval hosszabbak a mellsőknél, így aztán szökdeíésre vagy ugrálásra kényszerül Amikor pihen, elülső végtagjait a hasára szorítja, s a térdén csücsül. Noha közeled- tünkre nem riadt meg túlságosan, fürge mozgása miatt nehéz lenne élve elfogni. Miniatűr kenguruk— mely utóbbit csak nemrég hozták be Európába. Leleményes útitársunk, Dr. S., az ország jellegzetes és változatos rovarjainak gyűjtésével foglalatoskodott, s az áldozatokat tűvel a kalapjához tűzte, minek következtében a kalap, napi utazásunk végére érve, a legkülönbözőbb színekben pompázott.

Kecskemétre kora este érkeztünk, s egy tágas vendégfogadóban szállásoltak el bennünket. Ez a nagy község fehér falú, nádtetős házakból épült. A kocsma ivójában éppen a falu ifjai rendeztek húsvéti mulatságot, és táncoltak szilaj zenére; de ennél vidámabb, és táncra alkalmasabb zenét még nem hallottam. Egy tizenötéves legény játszott cimbalmon, két gitár (?) és egy bőgő kísérte. A dallam rendkívül egyszerű volt, alig variálódott, kivéve, ha a tánc figurája úgy kívánta. Három pár táncolt egyszerre. Aférfiak zsinóros, báránybőrös, rézgombokkal rakott kabátot, hosszú nadrágot,

52