Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 4. szám - SZ. E. Sántha György emlékezete - Sántha György †: Itt (Vers)

SÁNTHA GYÖRGY EMLÉKEZETE

(1888—1974)

Kecskeméten született, Kecskeméten élt, és Kecskeméten halt meg. Itt nevelkedett, itt volt tanár, itt írta verseit, itt lett barátja sokaknak: íróknak, művészeknek, mindenkinek.

Tág horizontú ember volt: egyetemet Bernben, Párizsban, Berlinben és Budapesten végezte. Ez az indulás kihatott egész életére. Többször emlegette, hogy a párizsi egyetemen Bergsont hallgatta Lukács Györggyel együtt. Szerette a klasszikusokat, sokat idézte Horatiust, Platont. Vonzotta már korai verseiben is a világmindenség, foglalkoztatták a végső dolgok. Sok istenes-verset írt. S azt hiszem, Ady közelállt hozzá: neki is Párizs volt a Bakonya, legalábbis ifjúkorában.

A népi költőkkel indult. „Aranyhomokon nomád felhők alatt” címmel 1935-ben jelent meg verseskötete Féja Géza élőszavával. Ebben mutatkozott be igazán a parasztsághoz, a tájhoz közelálló költő. Eredeti hangja volt. Görcsösebb, mint Erdélyié, s le- íróbb, mint Illyésé. Aztán valahogy elhalkult. Látszólag magára maradt. De mégse. Korábban Veres Péter, Erdei Ferenc barátja volt. Most a fiatalabbaké. S immár a végtelenségé.

Sz. E.

SÁNTHA GYÖRGY

ITT*

Itt tört meg árva szíve. Itt e kő hideg habját veté föl az Idő, hol elbukott s elnyelte sárgazöld aranyhullámú, drága anyaföld.

Itt roppant rá a Tér hármas fala, és összeomlott a Bánat maga: magányos csillag, kit az esti ég szül és a Melindátlan semmiség.

Most mintha Almafája levelét zúgatná, hallom lelke hős dalát, amint a végtelenség színpadán

átfutva újra fénnyel hull le ránk s ragyog fölötted, büszke Kecskemét, fénycsóvás szép fiad bús üszke: Bánk.

* 1934-ben a kecskeméti városháza előtt avatták fel azt az emlékkövet, melynek helyén Katona Józsefet szívszélhűdés érte.

30