Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 12. szám - SZEMLE - Sümegi György: A hatvanéves festő (Diószegi Balázsról)
A HATVANÉVES FESTŐ Diószegi Balázsról „Diószegi Balázs súlyos művészegyéniség. A rr.egr.err.alkuvó festek fajtájából való. Egyéni utakon jár és meglátásai bátorságot és erőt sugároznak.” (Kalangya, 1943.) A Délvidéki Szépmíves Céh 1543-as budapesti kiállításáról tudósító Szabó György az akkor még fiatal, pályája elején járó Diószegiről fogalmazott így, ami a kiteljesedett festő több évtizedes művészetére is igaz és jellemző. Diószegi Balázs hatvan évvel ezelőtt, 1514. november 16-án született Kunszentmiklóscn. A szülőföld gravitációját sohasem tudta leküzdeni akárhová is került. Szülei kunsági szegényparasztek. Édesapja az első világháborúban elesett. A művészi pályára már kunszentmiklósi gimnazistaként komoly indíttatást kapott: Gál Sándor, a többirányúan képzett, jó felkészültségű rajztanár tanította, aki művészetével is példaadó tudott lenni. Noha a tanítvány a képi tömörítésben és a színek redukálásában mesz- szebre ment, mint a pályára indító tanár, annak jótékony, őszinte inspirációja letagadhatatlan. A nagy szuggesztiójú, sodró erejű művészetet teremtő Rudnay nem volt rá olyan mély hatással, mint tanítványai zömére, bár.........mesterétől a stílusnál is többet: őszinte magatartást tanult”. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Diószegi először Debrecenben, majd Szentendrén és Miskolcon tanított, aztán Újvidékre került. Itt felhívására tömörültek egyesületbe a délvidéki festők megalakítva a Délvidéki Szépmíves Céhet. A következő évben már a Nyíregyházi Tanítóképzőben tanít és a Bessenyei György Képzőművészeti Népfőiskola egyik alapítója s fennállásáig tanára. „Senki sem volt ennek kitartóbb nevelője, és senki sem gyakorolt olyan mély hatást a népfőiskolásokra, mint ő.” (Szabolcs-Szatmári Szemle, 1972.) Néhány év alatt közel húsz növendéke került onnan a Képzőművészeti Főiskolára. f | | Diószegi a hatvanas években végleg hazaköltözött a Kiskunságba, özvegy édesanyjához. Kiskunhalason vállalt tanári állást, majd megyei rajzszakfelügyelő lett. A tanítás és az alkotó művészet harrr.óniku- san együttél munkásságában. Mint tanár, önállóságra ösztönzi tanítványait, és az őszinte megnyilatkozásoknak ad szabad lehetőséget. Kifejezésmódja egyszerűsödését, temörré válását segítette a pedagógiai gyakorlat, a mindennapi találkozás a még romlatlan gyermeki képzeletnek és szemléletnek képi megnyilatkozásaival. Piktúrája a hagyományos alföldi festészethez kapcsolódik ugyan, de önálló szigetként, különálló egységként. Elsősorban az élmények hasonlósága, a paraszti szegénysors átélése révén kötődik az alföldi művészet áramkörébe. A legszembetűnőbben a Nagy Istvánéval rokon. Ám ez sem külsőségekben rejlik, hanem alkotásaik mélyrétegében: a látásmódjuk közös. Diószegi legtöbb képén olyan élethelyzetek és állapotok fogalmazódnak meg, amelyek nem a mai paraszti sorsnak, hanem a 4C—50 évvel ezelőttinek — a festő gyermekkorabelinek — voltak jellemzői. Festészete így kissé múltidéző, felelevenítő s egyúttal megőrző jellegű is. A falusi emberek életének tágabb környezetét, a napi munka színhelyét nagy átéléssel és együttérzéssel ábrázolja. Újból és újból bemutatja az életre elszánt parasztokat, a pityókás kunokat, a templomba menőket, a munkába tor- zultakat; mindazokat, akiket szeret, akiknek a sorsáért aggódik. Komor állapotrajzok ezek. Világos háttér előtt, a magány követeiként gubbasztanak a társtalan emberek, mintegy saját sorsuk kérdőjeleiként. Diószegi festészetének valamikori lágyabb színessége a drámai hatások, erős kontrasztok irányába fejlődött: Egy-két színnel feszíti az ellentéteket a végletekig. Mindezt a formaadás egyszerűsödése, sal- langtalansága és afiguráiban rejlő robusztus erő is fokozza. „Realista, de több, mint hagyományos életképfestő. Konpozícióin belül a ritmus, a kontúrok vonaljátéka, a pozitív és negatív foltok egymásnak való felelgetése, a vízszintes és függőleges felülettagoló szerepe párosul az alföldi festészet hagyományos, sommázó törekvésével — magába olvasztva a népművészet markáns vonásait és a gyermekrajzok őszinteségét — valamiféle szintézist teremt.” (Tenkács Tibor, 1970. Katalógus.) Diószegi művészete széles körben ismert kiállításai révén. Munkásságát Székely Bertalan emlékéremmel jutalmazták. De életművét bemutató, gyűjteményes kiállítása még várat magára. SÜMEGI GÖRGY 96
