Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Magnetofon a tanyai iskolában (Szociográfikus jegyzetek a Bács-Kiskun megyei kísérletről)

alatt, de közvetlenül csak eggyel foglalkozhat. Három osztály ezalatt önállóan dolgozik, azaz nevelői segédlet nélkül végez el bizonyos munkafeladatot. Látni való, hogy ez a mechanizmus rendkívül primitív és elavult, de a tanyai iskolákat mindmáig uralja, mert nincsen helyette jobb. Nem szorul bizonyításra, hogy mennyire alacsony hatásfokú itt a nagy felkészültséget igénylő pedagógiai munka. Ha meg tekintetbe vesszük a köz­vetlen órák alacsony számát ■— valóságos értéke csak ezeknek van—, a tanyai alsó tagozatos gyermek hátrányos helyzete tűnik elő, akinek általában szerényebb és kevés­bé megalapozott a tudása, mint az osztott iskolába járó tanulóé. Később — a tanyai kollégiumba és a szakrendszerű iskolába kerülvén — a tanyai gyermekek maguk is érzik lemaradásukat. Elnéptelenedés miatt szűntek már meg tanyai iskolák Bács-Kiskunban is, de kb. 250-et még fent kell tartani a belátható jövőben. A megye összes alsó tagozatosainak 18 százaléka szám szerint 5110 gyermek tanyai iskolába jár. Rajtuk kíván segíteni a megye, amikor szorgalmazza és finanszírozza a magnetofonos oktatást. Ennek az a lényege, hogy központilag szerkesztett, hangszalagra rögzített tanítási órákat külde­nek szét rendszeresen a tanyai iskolákba (jelenleg ötvenbe), amelyeket ott — a tan­anyaghoz való kapcsolódásuk szerint — az önálló órák helyére iktatnak. Kissé különös ugyanakkor szívderítő látvány az isten háta mögötti iskola tanterme, amelyben a tanu­lók egy része fejhallgatóval dolgozik. A valóságos meg a „magnós tanító néni” együtt­működése láttán először az a kérdés fogalmazódik meg bennünk, hogy meg lehet-e kétszerezni, háromszorozni a magnós tanítónőt. Elképzelhető-e a hagyományos önálló óra helyett — általában — a magnós óra?... E kérdések a magnetofonos oktatás pedagógiai problémái felé kormányoznak ben­nünket, de első benyomásaink hatására először számolunk — és összeeszkábáljuk a technika bűvöletében élő ember pedagógiai utópiáját. íme: négy hétnek véve egy hónapot az összevont 1—4. osztály óraszáma 382. Ebből a közvetlen óra 120, az önálló 262 (heti 30, illetve 65,5). A tízhónapos tanévben tehát — durva számítás szerint — az oktatástechnikai apparátus2600,.előre gyártott” mag­nós órával iktathatná ki az önálló órákat. Ha évenként 480 új magnós órát tudnak készí­teni, a jelen „külterjes” pedagógiája 5—6 év alatt „belterjessé” válnék. A szükséges eszközök, a célhoz méretezett óragyártó apparátus meg a tananyag átültetéséhez kellő idő alapján már a belátható jövőben elképzelhető a tanyai iskola új típusa, amelyben a pedagógus mindig többedmagával tanít. Feltételezve a közvetlen és a magnós óra peda­gógiai egyenértékét, az óriási fordulat volna, mert a városi iskola színvonalára emelné (!) a tanyai iskolát. Megjegyezzük, hogy az oktatástechnika műhelyében nem jellemző a technika kriti­kában tisztelete. Az órakészítés minden pedagógiai műveletét (írás, szerkesztés, lek­torálás, magnóra mondás stb.) alsó tagozatos nevelők végzik, akik mepgróbálják ki­tapintani az auditív módszer pedagógiai értékeit, de gyakorlati szakemberek lévén (többségükben tanyai tanítók) nem esküsznek a magnós módszer hegemóniájára: illetve azt vallják, hogy a gyakorlat fogja eldönteni a magnós óra beiktatásának arányát, mérté­két. A gyakorló pedagógus szemszögéből nézve „csak” az a cél, hogy a tanyai iskola megközelítse a városi iskola színvonalát az auditív módszer segítségével. A LEHETŐSÉGEK NEM KORLÁTLANOK E rokonszenvesen mértéktartó felfogás hívei legszebb álmaikban sem remélik a magnós órák számszerű többségét az önálló órákkal szemben. Ti. már most, a kezdet kezdetén észlelik, hogy a heti 12 magnós óra beiktatása is pluszmunkát jelent. Idézzük a kísérletben részt vevő gyakorló pedagógusokat: az anyagot vaktában kiadni nem lehet, 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom