Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 12. szám - Almási Márta: Üzenj haza valamit! (Elbeszélés)
— Ne kérdezzél semmit! Inkább . . . mondj valamit Dittéről. Hogy van? — Itt áll mellettem. Átadjam neki a kagylót? — Ne! Ne add át! Veled akarok róla beszélni... Ditte szemében az összetört ragyogás... A fényszilánkok sisteregve hültek ki az arcán lepergő könnyekben ... Hirtelen a kagylóhoz rántottam riadt fejét. Ketten hallgattuk: — Szeretném, ha megígérnéd, hogy nem fogod bántani a történtekért! Hiszen olyan ártatlan gyerek még! Talán meg se értené. Ha valaki úgy félti, titkolja az érzéseit ... Magam se vettem észre egész idő alatt. Pedig azóta ... sokszor visszaidéztem gondolatban szép kis pofiját... A nagy, szomorú szemeit. Milyen ostobák, elbiza- kodottak vagyunk mi felnőttek, hallod?! Szóval... megígéred ugye? Majd elfelejti lassan magától. Egyetértesz? — Persze. — Jó. Bízom benned. Tudod ... valósággal meghatott ez a gyerek az őszinte, tiszta rajongásával. Nem, nem azért, mert engem... Hanem... eszembe jutott, hogy egy nő, egy asszony, soha se képes ilyen önzetlenül ... Ditte hüppögött. Eltoltam. — Mi az, te sírsz?! — hallottam Feri hangját. — Véletlen . . . Ne haragudj ... —: Dehogy! Megértelek. A betegséged is... De azért szívós szervezeted van, tudod?! A nővér mondta, már önállóan mászkálsz. Pár nap és ... — És hazamegyünk!! — Igen. Gyógyuljatok meg minél előbb. Leteszem a kagylót. Jó utat! — Feri! — Tessék? Még itt vagyok. — Te mentettél meg. — Hagyjuk ezt. Tedd le a kagylót. — Legalább üzenj valamit. Majd én átadom ... Csend. — Hallod?! Mit üzensz ... mit üzensz haza?! Csend. A membrán érzékenyen reagált a lélegzetvételre. — Feri! Válaszolj! Csend. Aztán halkan kattant a készülék. Letették a kagylót a kábel túlsó végén. Bárgyún vigyorogtam. Visszatettem a telefont én is a helyére, megigazítottam alatta a térítőt, gondosan, mintha fontos dolgom lenne. Kábán elindultam a folyosón. Péter izgatottan jött elém. — Gyere csak, gyere! Mutatok valamit! De csendesebben kopogj a papucsoddal! Megfogta kezemet, húzott. A csapóajtón túl, az üres társalgóban egyenes derékkal, keresztbe rakott lábakkal Ditte ült egy bőrpuffon, és két ujja között ügyetlenül tartott egy cigarettát. Néha köhögött. Sűrűn kifújta a füstöt. 58
