Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 12. szám - Szabó Lőrinc: Verses napló
Kis Lóci, szorítsd össze az egész testedet, szorítsd össze, hogy érezni tudd a szívedet, feszítsd meg az akaratodat és esküdj, esküdj, esküdj, így ni (?), mint én, ahogy én mondom: esküdj meg, hogy jó akarsz lenni, hogy meg akarsz, meg fogsz változni! * Lóci: Gyertek el a vizsgára: olyan rémes, hogy mindenkit csókolnak a szülei, és együtt örülnek vele, és csak én leszek egyedül!. .. * Csak ürügy voltál: magamat sirattam, Csak ürügy voltál: azt hogy meghalok, Csak... A nő, aki nem tudja, hogy szerettem, most már ne is tudja meg. Amíg itt van, amíg szép amíg el lehetne érni —: a lemondásom méltó a gyönyörhöz, melyet veszítek. Benne veszítem a csalódást — én már csalódtam! — a gőg sebeit—magam ütöttem! és a végső tapasztalást, amellyel a halál alázza meg az életet. S a nyereségem? Oly szabad vagyok, mint egy öngyilkos! Mi fájhat nekem, ha hozzá mérek mindent? * Volt olyan szeretőm, akitől szégyellem magam! * A bérenc (hiába!) követeli a vérdíjat! Ez a vicc!! Hogy hiába!! * 18
