Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 12. szám - Szabó Lőrinc: Verses napló
óh hisz ez még csak délután, és oly messze az este, amikor aludni lehet! Kést a halántékomba! Öklök, öklöm, üsd, hasítsd ki a férget, azt a valamit, amitől — — vágd ki, mint almából a férget! Dehogy kést, dehogy is ütöm, hiszen olyan fáradt vagyok, ráborulok az asztalra, és reszketek kihányni — behúnyni — Minden érzékemet behúnyni. * Milyen áldás még járni is, ha hetek múltán felkelhet az ember a betegágyból! * Azt mondod: Előre a tunya jövőbe! Hogy lassú a perc! Ne részt — az egészet! Azt hiszed, az élet, amit követelsz. Most szálIsz; vihar, új, vad, halmozza a múltat, egy délelőtt háromnapi térrel röpít, hogy elérd, elfogd a jövőt. S elfogtad a titkát: így mérve ritkább és üresebb az idő . . . Ma talán még tetszik ez a játék, de jön egy tétlen nap, amely azzal telik e!, hogy egy fű előtt térdepelsz — s nagyobb öröm lesz, mint a ma s több lesz, amit vele nyersz. *
