Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 12. szám - Szabó Lőrinc: Verses napló
Te, Idő, te „ércnél maradandóbb”! Soha meg nem állva Más szünetet tart, te nem . . . Jóban-rosszban egyformán ártasz . . . Észrevétlen dolgozva . . . Visszafekszem a porba, ahonnan vétettem . . . Kb. 500 000 perc — 1 év, Kb. 25 000 000 perc — 50 év, Idő, te kérődző állat! Hogy meg ne őrüljek, úgy teszek, mintha elfelejtenélek. Te emberevő! Az idő gyomrában élünk-------* Beteg barátomnál az ember előre megtudja, hogy mit fognak hazudni neki! * Hallgass! Hazudik a közöny, s nem tudod, bármennyit tanultál, hogy mire volt jó, ami volt már, és mire lesz jó, ami jön. * Az ember egészen begubózik az álmába . .. * mint ősszel egy-egy sárguló fa tűzvésze, úgy világít a szürke tavaszi sűrűn át az aranyeső . . . * akárki vagy, úgy néz rád a férfi, mint aki érzi, hogy valami tehetség lakik benned csak azért, mert nő vagy. A nappal és az éjszaka: az idő lovai. * 10
