Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 12. szám - Kabdebó Lóránt: Költészetté sűrített pillanatok (Szabó Lőrinc versnaplójáról)
KABDEBÓ LÓRÁNT KÖLTÉSZETTÉ SŰRÍTETT PILLANATOK Szabó Lőrinc versnaplójáról Kevés költő van a világirodalomban is, aki annyira ragaszkodott volna a múló perc rögzítéséhez, az események pontos tudatbeli rekonstrukciójához, mint Szabó Lőrinc. Hosszú beszámoló levelei, önmagának készített naplói, de az általa alkotott versek is a múló idő feltartóztatását célozzák. Természetesen tudatában van állandóan az idő múlásának,éppen ezért akar emléket állítani a percnek, a lezárt, befejezett időpillanatnak. De ez a pillanat számára sohasem csak külső történés, de nemcsak belső lélektani folyamat. Mindig tudati cselekvés: a lezajlott esemény vagy folyamat feldolgozásának rögzítése. így lesz nála az életrajzi elemekkel átszőtt vers valójában századunk nagy vizsgálódójának az emberi tudat működéséről számunkra lejegyzett emlékeztetője. Hogyan látjuk a világot — de nem általában, hanem az egyes adott, elemzésre kiemelt pillanatokban? Ennek a feltárása a Szabó Lőrinc-i versteremtő módszer célja. Kész verseit olvasva a megvalósítás tökéletességét csodálhatjuk. Naplóit, leveleit vizsgálva: az alkotó műhelyébe tekinthetünk be. Az MTA Könyvtárának kézirattárában található hagyatékában egy sajátos naplóra bukkantunk. Ebben nem a biográfiai nyersanyagot tárja fel, hanem versalkotó pillanatairól gyűjt feljegyzéseket. Ő maga egyik útijegyzetében versötleteket tartalmazó füzetként említi ezt a gyűjteményt. Valójában azonban a kiemelt időpillanatoknak a rögzítéseit tartalmazza ez, amelyekben a költő hozzákezd a vizsgálódáshoz, elindítja a tudat elemző cselekvését. A füzet nem egy ötlete mellett megtaláljuk a bejegyzést, melyik versében dolgozta azután fel a jelentkező témát. Jelen közlemény inkább csak híradással szeretne lenni erről az érdekes gyűjteményről, remélve, hogy esetleg a teljes füzet megjelentetésére is jelentkezik majdan kiadó. Ne verseket keressen e mutatvány olvasója sem ezekben a szövegekben, hanem egy költészet naplóját. A harmincas évek második felében keletkezett a Különbéke, Harc az ünnepért, Régen és Most kötet verseivel együtt olvasva felismerhetjük bennük ez évek jellemző motívumait, és szinte születésük pillanatában találkozhatunk a későbbi versekkel. Nem szó szerinti egyezést találunk (azokat a töredékeket mellőztük is bemutatóinkból), hanem a versteremtő folyamat kezdetét. Azt a pillanatot, melyben a költő találkozik témájával, a tudatában utóbb elemzésre bocsátott valóságelemekkel. 3
