Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 11. szám - Pankovits József: Kapcsolat Modenával

Ennek egyik vetülete, hogy a szocialista országoknak az övékéhez hasonló gazdasági szerkezetű terü­leteivel kapcsolatba kerüljenek. Bács-Kiskun megye mellett partnerük a jugoszláviai Vajdaság és az NDK-nak a wernigerodei területe. Az utóbbival akkor teremtettek kapcsolatot, amikor az NDK olasz részről való hivatalos elismerése még nem történt meg; amikor az NSZK vezérletével a nyugat­európai országok az NDK-val szemben diplomáciai elszigetelődés politikáját folytatták; amikor még nem is látszottakWilly Brandt politikájának körvonalai. Ez is bizonyítja a baloldali modenai vezetés internacionalista meggyőződését, a szocialista országok népei iránti igaz barátságát. Megyénk modenai kapcsolatai között a Bácska együttes novii tartózkodása az egyik legfelejthetet­lenebb. Ennek a létszámát tekintve Kalocsával hasonlítható kisvárosnak apraja-nagyja az együttes ér­kezését várva valóságos tömegdemonstrációt rendezett. Az 1971-ben megismert fúvószenekar dalla­maira futott be autóbuszunk a főtérre. Az út mentén magyar nyelvű feliratokat, magyar és olasz zász­lókat láttunk. Sergio Rossi, a tartományi tanács akkori elnöke elárulta, hogy egyedül Noviban lehetett elgondolni és megvalósítani ezt a lelkes fogadtatást, mert az egész baloldali tartomány területén Novi­ban legmeggyőzőbb a kommunista párt ereje, s a kisváros társadalmi-közösségi viszonyai is ezért a leg- egységesebbek, Mi sem jellemzőbb erre, hogy valamennyi eseményen részt vett az egyház és a csendőr­ség vezetője is, akiknek magatartásában több jelét is láttuk annak, hogy az őket körülvevő lakosság érzelmeit, törekvéseit jobban respektálják, mint a felettes szerveik sugallta intenciókat. Csak a párt helyi szervezetének helyiségében nem találkoztunk velük, ahol rövid eszmecserére és baráti találko­zóra hívtak bennünket. Megjelentek itt előttünk sorban a Novibéli kommunisták nemzedékei; vete­ránok és fiatalok, akik valamennyien egyforma lelkesedéssel köszöntötték csoportunkat. Többen kö­zülük igyekeztek csárdást járni, míg harmonikásunk az olasz partizánindulókat tanulta meg. Az ének­szó és a tánc előtt a modenai kommunisták nevében Achille Losi szólt hozzánk. Üdvözlő szavaiban tör­ténelmi párhuzamot vont az olasz és a magyar kommunisták hasonló múltja, hagyományai között, a Tanácsköztársaság és az Antonio Gramsci vezette torinói tanácsmözgalom hasonló vonásainak hang- súlyozásával. Megindító volt, ahogyan ez a tájékozott, művelt, olvasott ember azt fogalmazta meg, ami igaz, s ami nem merülhet feledésbe. Az olasz—magyar barátság összekötő kapcsaként él a köztudatban mindmáig a garibaldizmus. A 48-as szellem, a mi garibaldistáink küzdelmének a két nép közös oltárán szentelt Tüköry Lajos nevével fémjelzett áldozatok egyenes folytatása — mai közös céljainkért folyó harcunk elsődlegesen megfogant azonos hagyományaként — mindkét fél részéről 1919 örökében van. Achille Losit mi már a súlyos politikai harcokban elfáradt emberként ismertük meg, akitől épp akkoriban vette át a stafétabotot a helyi pártszervezet titkári posztján egy húsz év körüli fiatalember. Megválasztásánál a párttagok nemcsak, hogy tekintettel voltak a fiatalok aktivitására, de döntésükkel is fokozni kívánták azt. Mozgalmuk dinamikus életére mutat az is, hogy Sergio Rossi sem elnök ma már. Ebben a funkcióban 1973 óta a szocialista Vittorino Morselli áll, akinek helyettese kommunista. (Egidio Vezzani, aki par­tizánként mindkét karját elvesztette a háborúban.) A változást, amihez hasonló gyakorta bekövetke­zett a tartományban, a kommunista párt határozta el, hogy szorosabbra fűzze a szocialista párttal való szövetségét. E néhány rapszodikusan felvetett élményt és gondolatot, illetve információt azoknak ajánlom, akik részesei voltak, vagy jövőben részeseivé válhatnak ennek a modenai barátainkkal kialakuló kapcsolat­nak. 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom