Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 11. szám - Jávor Ottó: Találkozás Párizsban (Elbeszélés)
negyvennégy nyarán az állomás felé, Németországba viszik munkatáborba őket, mondta apja, és nem emlegette sem a római jogot, sem másfajta törvényeket, igaz, nem tudták, hogy vannak azok a feneketlen bélű táborok, ahova annyi ember ... és tulajdonképpen szép, hogy az a bizonyos évfolyamtárs mégsem szakított az apjával — magyarázta Saroltának.— Különben is az eredmény, a fejlődés mindig áldozatokkal jár. — Kissé fölemelte hangját. — Nem függetleníthetjük magunkat sem a kortól, sem a kor feladataitól. Pasteur vagy Sabin ... — Elkapta a hév. A lány szemét nézte. „Viharban pont ilyen a Balaton” — jutott eszébe ifjúságának slágere, ezen persze röhögni kell, Sarolta is nevetett, a régi filmeken is, amikor bemutatta: így fújt Gunga Din a trombitába, Az acélkaravánban, amikor a főhős a tükörből látja meg a nekiszegezett coltot meg a mozdonyvezető, hasán a ráborult mozdonnyal, jaj, a Tarzan, az volt az igazi! Johnny Weissmüllerrel.. .tenyerével verte a száját, közben riköltözött,Sarolta el volt bájolva, de most komoly dologról van szó. — Mert ha a nagy egészet nézzük ... Egész ezredek mentek rá az aknamezőre, hogy utat nyissanak a többieknek, rá a jégre, hogy kibírja-e a páncélosokat. Sokan a mi nemzedékünkből, ahogy a népek közül is ... Sarolta szeme még tágabbra nyílt. Legszívesebben azt mondta volna, hogy ne félj, mi már helyettetek is ... még szívesebben megcsókolta volna. Most azonban Sarolta pattogott. — Pakodi a mártír! Azért főkönyvtáros lettél. — Na és! Lehettem volna más is, ha ötvenhat után elfogadom a ... — De nem fogadtad el. Mert te csak addig tudsz bólintani, amíg a szart kínálják, de ha valami jó lenne, akkor jön a fene nagy bizonytalanság meg lelkizés ... Nem szerette ezeket a kifejezéseket nő szájából. A korkülönbségre gondolt, arra a fesztelenségre, amellyel afiatalok oly könnyen teszik túl magukat bizonyos ízlésbeli ... — Aki áldozatot hoz, azt nem szabad ... Önképzőköri modor. Az idősebb nemzedék rajongó modora szentimentalizmussal a tetején. — Aki áldozatot tud hozni ... —feszült neki újra, közben apjára gondolt, amint a kórházi ágyban várja a vizitet, a főorvos meghajol, leveszi szemüvegét. Sarolta megállt, nekitámaszkodott a kőkorlátnak. — Na, bum! — mondta a szokottnál is gúnyosabban. Pakodi keze nekilendült, aztán megtört a lendület, beletúrt Sarolta sörényébe. — Te ordashajú — súgta. — Te gyáva! — mondta a lány. Mentek tovább a folyó mellett. Pakodi arcát az elmulasztott pofon szégyene csapkodta. A Marché aux Puces sátorutcáiban bolyongott néger tam-tamok, nyakláncok, fétisek közt. Újabb meg újabb földrészt fedezett fel: ez a bútornegyed, ez ?. szőnyegek földje, tovavitorlázott a lagúnák áramlásában: most kendők, mindenütt kendők, piros, zöld, sárga paradicsommadarak, lelógó tollúkat csapkodja a szél, vekkerek, zakók, egy hatalmas penis porcelánból, megint vekkerek, kanál, vasaló, műfogsor, törött baba 200 frankért, régi gramofon, itt a piros, ott a piros, ötven frank a tét, fagylalt: pisztacia, csokoládé, mandula, őserdei színek, kendőpáfrányok, argentin tangók és húsz nemzet himnusza, vörös bor mellett egy fél pár cipő, valaki már a saját zokniját adja el, lehajol, meglengeti, győzelmi lobogó, bolhapiaci gáztámadás minden orrfintorgató előítélet ellen, majd újra vekkerek, fehér, kék ábrázattal, okos tekintetű ébresztőórák egymás mögé rakva katonásan, egyformák, mint a kriptasor, farmerek, dzsekik, US-ARMY, Chevalier énekel, Danielle Darrieux énekel, harminc nemzet himnusza. Megint sátrak. Pakodi Ádám megállt. Gyanút fogott. A sátrakban katonazubbonyok, bakancsok voltak, terepszínű sátrak, első világháborús sisakok, második világháborús gyalogásók, még rajtuk a sár, Marne sara, Somme sara, ausztráliai kalapok El Álaméin 17
