Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - Veres Péter: Naplójegyzetek
lehetséges — szabaddá tegye az emberi lelket. Szabaddá az önként vállalt fegyelemben. Az Egyház az Isten akaratából, Krisztus kedvéért, Mária és a szentek örömére kívánja; a szocializmus az emberért magáért, vagy méginkább az erényért magáért. Ez volna a legmagasabbrendű „disciplina”. Mi vezet el hozzá? Az értelem és a művészet. Nem a „racionalizmus” és nem az „esztéticizmus”, hanem csak egyszerűen: az értelem és a művészet. * A KÉSŐ ÖREGKORIG való munkaképesség — ha egyébként egészséges az ember — attól függ, el tudunk-e felejtkezni mindennapi létezésünk közben a halálról. A hasznos élet előfeltétele a rövidlátás és az öntudatlanság. (Magasabb értelemben vett öntudatlanságról beszélek.) Jó magam is, mint öreg író, csak úgy tudok írni, ha elfelejtkezem arról, hogy az élet nem soká tarthat már. De az én görcsös erőfeszítésem, a „halhatatlanság”, még könnyen érthető, hiszen ez is egy neme a halálra való gondolásnak, de a mindennapok dolgozó embereinek szorgalmát mi hajtja más, mint a nyugalmas öregkor, a nyugdíj vagy a „kis vagyon” megszerzésének, és az ezzel járó ,,boldogság"-nak a mindennapi illúziója, vagy pedig röviden és egyszerűen az „éhség korbácsa”, a mindennapi kenyér, a puszta létezés, esetleg éppen már csak a következő falás öröme? Vajon politikai ideák és fixa ideák közt tudják-e ezt minden politikusok, vagy ha tudják, a politizálás napi problémái, esetleg álproblémái közt nem felejtkeznek-e el róla? * DE A SZELEKCIÓRÓL jut eszembe, hogy vajon a „panem et circenses” politikája örökkévalóság-e. Egyelőre azt látom, hogy uralkodó osztályok, a nemesség és utána a polgárság hiába volt teljesen birtokában a műveltség lehetőségeinek, mégis nagy többségükben műveletlenek maradtak az urak, s csak valami magatartásbeli „társasági” disciplinát sajátítottak el. Ez még a hivatás szerint értelmesekre, az értelmiségiekre is áll. Vajon a nép ilyen marad? Van-e többre lehetőség, mint hogy tehetségesek, becsületesek, okosak vezessék a többit? A többi meg kövesse, de értelmes legyen őket követni; igaziak legyenek. S maguk a tehetségesek vezessenek, ne a tehetségesek utódai, de még csak ne is a tehetségesek „kliens”-ei. * BOLONDOKAT ÁLMODTAM az éjjel. Persze, az idő. Hosszú nyári és őszi szárazság után mágneses telihold alatt háromnapos eső, utána orkánszerű széllel sarki beáramlás és fagy. Ez rendben van, az ilyen időt álmában is megérzi az ember. Csak azt szeretném tudni, miért olyat álmodik az ember, amilyet álmodik. Én például most igen bizonytalan és homályos helyszínen azt álmodtam, hogy egy undok patkány jár a kamránkban. Ennek az elpusztítása izgatott sokáig. Aztán egy alkalommal mintha vályú állt volna abban a kamrában. A vályúnál malacok ettek. Utánuk egy macska nyalta a vályút, amelynek közben kis tarka fia is került. De eljött a patkány is. És borzalom! Mar nem is egy, hanem három patkány van a vályúban. A macskák is ott esznek együtt a patkányokkal. Szaladok az udvarra, keresek egy hegyes végű kopott vasvillát, be a patkányokhoz. Kettőt rászúrtam — nem szaladtak el —, a harmadikkal nem is tudom mi lett. Elszaladt-e, vagy ottmaradt? Kivittem két patkányt a villa ágán az udvarra, és ott kerestem, hogy mit csináljak velük. Hova tegyem őket, hogy a szúrás után biztosan megdögöljenek és fel ne támadjanak? Végül is nem emlékszem, hova tettem őket. 7
