Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 10. szám - ÉVFORDULÓ - Romsics Ignác: Adatok a felszabadult Kecskemét első hónapjainak történetéhez
cember 8-án még csak 25 632 fő volt a város polgári lakosságának összlétszáma. Hideg télben, embertelen körülmények között még az év első hónapjaiban is folyt a visszaáramlás. S problémáik — a vezetők minden igyekezete ellenére — a városban is folytatódtak. Sokan feldúlt lakást, üres éléstárakat találtak otthon helyett. A visszaérkező emberek elszállásolását, a lakáskijelöléseket, bútorki utalásokat dr. Kéri Sándor vezetésével a Polgármesteri Hivatal egyik osztálya, a Lakáshivatal végezte. Január végéig 57 057 ember költözött vissza régi otthonába, vagy kapott új lakást. A lakosság növekedésével egyenes arányban nőtt a legelemibb életszükségletek kielégítésének, mindenekelőtt a közélelmezés biztosításának a gondja. A liszthiány olyan nagymérvű volt — jelentette Molnár Erik—, hogy a „lakosság nagy része — néha napokig is— teljesen kenyér nélkül állt”. November hónapban két ízben sikerült a környékről húst szerezni, de ebből is csak a szoptatós anyáknak és a kórházi betegeknek jutott. A napi kenyérfejadag optimális esetben is maximum 250 g lehetett. Fokozta a közélelmezés nehézségeit, hogy az orosz katonai kórházak és a városban állomásozó alakulatok ellátása is Kecskemét és tanyavilágának a gondja volt. Az őszi és téli hónapokban átlagban mintegy 40 000 szovjet katona tartózkodott Kecskeméten, s ebből 10—12 000 főt tett ki a kórházban fekvő sebesültek száma, akiknek az ellátása nem szenvedhetett hiányt. Élelmezésük békeidőben sem lett volna problémamentes, a termelőerők adott szintjén pedig néhány hónap után lehetetlen feladatnak bizonyult. A havi 100 000 liter tej, 100 000 tojás, május 30-tól a napi 1800 kg friss gyümölcs, főzelék és baromfi —ami az itt állomásozó csapatok elemezési minimumához volt szükséges— piaci érték szerint február 15 és május 31 között 17891 000 pengőt tett ki, amiből a lakosság terhe maradt 15 310 800 pengő. Az ilyen mérvű begyűjtést természetesen csak szigorú rekvirálással hehetett biztosítani, amely nem minden esetben találkozott a tanyai lakosság elképzeléseivel. Sokan próbálkoztakfeketekereskedelemmel, batyuzással, ami sikeres út esetén igen rentábilis kockázatvállalásnak bizonyult, különösen ha — ilyenről is szólnak a források— a tejfölt sóval, a sót pétisóval keverték. Jelentések számolnak be arról, hogy egy-egy pesti úttal egy tisztviselő évi fizetésének megfelelő összeget, mintegy 5 000 pengőt lehetett zsebrevágni. Mindezek következtében a város teherbíróképessége a tavaszi hónapokra kimerült. Tóth László írásban jelentette Dondé őrnagy városparancsnoknak és a magyar miniszterelnökségnek, hogy „a lakosságnak nincs kenyere, sója és zsírja. Ilyen körülmények között a város vezetése nem tudja vállalni a felelősséget a következményekért.” A polgármester panasza nem volt hiábavaló; mindkét részről megértéssel találkozott. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság helyszíni vizsgálata után a Közellátási Minisztériumtól 3 000 000 pengő gyorssegélyt kapott a város, júniustól pedig havi 1 800 000 pengő rendszeres államsegéllyel támogatták a központi kormányszervek. Bár a lakosság élelmezési szintje időnként továbbra is hagyott kívánnivalókat maga után, a minimum ezt követően mindig biztosított volt. Sürgős és ugyancsak fontos feladat volt a közrend és a közbiztonság helyreállítása. Október végén, november elején a város körüli tanyákon csavargók garázdálkodtak, és fosztogatták a lakosságot —megtévesztésül szovjet katonai egyenruhát öltöttek magukra—, s a belterületen sem volt ajánlatos sötétedés után közlekedni. A közbiztonság megteremtésével, a demokratikus rendőrség megszervezésével Imre Gábort, Kecskemét 1919-es vörösőrparancsnokat bízta meg Molnár Erik. Imre Gábor egy rendőrhivatali segédtiszttel, egy gépirónővel és 10—15 vörös karszalagos, „jókora fütykössel fészereit” polgárőrrel kezdte meg a reménytelennek tűnő feladat elvégzését. Jórészt Imre Gábor tapasztalatainak köszönhető, hogy a több hétig „társadalmi munkában” dolgozó kicsiny testület napról napra erősödött; az év végére külön bel- és külterületi őrsök alakultak. Az önkéntesek nemcsak a közellátás, a munkaerő 85
