Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 10. szám - ÉVFORDULÓ - Welther Dániel: A kiürített város (Emlékezés Kecskemét harminc évvel előbbi történéseire)

Fehér zászló a városházán

A példák sokaságát említhetnénk még. Időközben azonban a hadihelyzet is nagy gyorsasággal változott. A legfelsőbb szovjet parancsnokság főhadiszállása a kialakult helyzetet, különösen a magyarországi uralkodó klikk labilis politikai pozícióját és a

II. Ukrán Front balszárnya előtti ellenséges védelem gyengeségét mérlegelve, október 28-án direktívát küldött a II. Ukrán Front parancsnokának, amelyben elrendelte, hogy a 46. hadsereg és a 2. gépesített gárdahadtest október 29-én menjen át támadásba a Duna—Tisza közén, göngyölítse fel a Tisza nyugati partján kiépített ellenséges védelmet, és biztosítsaa7. gárdahadsereg átkelését a folyón. A szovjet csapatok támadása megindulásának napjáról dr. Horváth Ödön főispán a népbíróság előtt tett vallomásából a következőket tudjuk meg: ,,Október 29-én, vasárnap délutántól kezdve, rohamosan kezdtek peregni a befejező események ... A harci zaj egyre erősödött a város környékén. Délután egy orosz repülőgép felgyújtott néhány lőszeres vagont a nagyállomáson. A sűrű, ijesztő robbanások még sötétedés után is hallatszottak. Legtöbben nem ismertékaz okot, és a városiak,valamint az arcvonalban a katonák azt hitték, hogy már bent a városban folyik a harc . . . Vasárnap délután és hétfőre virradó éjszaka nagy tömegek hagyták el a várost a küszöbön álló harcoktól való félelmükben . . . Hétfőn reggel 6 órakor a katonai parancsnokságok is eltávoztak anélkül, hogy bennünket értesítettek volna. A hadműveleti kormánybiztos és katonai közigazgatási parancsnok, egész törzsükkel együtt, még vasárnap délután elhagyták a várost.”

Mindezek után még az történt, hogy dr. P. Nagy Konstantin ferencrendi pap október 30-án a városházára kitűzte a fehér zászlót, és másnap, október 31-én, Kecskemét felszabadult. A felszabadulás napjának délutánján Vörös János vezérezredes, a honvéd vezérkar főnöke levetette a barátcsuhát, és jelenkezett az első szovjet járőrnél. A városban tartózkodó legmagasabb rangú szovjet tiszt akkor Szuszmanovics alezredes Volt, aki az esetet nyomban jelentette a felső katonai parancsnokságnak. A ferences rendházba sokan menekültek abban az időben, többek között Beregi Oszkár, a nagy színész és veje Pataky Kálmán, a világhírű tenorista. A város polgármestere dr. P. Nagy Konstantin részére elismerő igazolást adott ténykedéséről, mert „Kecskémét városának 1944. október végi ostroma alkalmával igen sokat befogadott a ferences rendházba, kb. 150—200 személyt, akiket fekvőhellyel és élelemmel ellátott.”

*

Kecskemét átlépte egy új világ küszöbét. Szegényen, meggyötrötten, de nem vesztette hitét, hogy új életet fog teremteni a szinte teljesen kiürült városban. Az új élet meggyökeresedett, és most három évtized múltán látjuk igazán a különbséget a régi és a teljesen megújhodott Kecskemét között.

83