Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 10. szám - MŰVÉSZET - Bölcs István: Címszavak és stációk (Ranódy László nosztalgiái)
olvasom, hogy egy türjei pap gyerekszereplőkkel, műkedvelőkkel csinált egy amatőr előadást a Szakadékból, és ezt felhozzák a Madáchba. Nagyon gyenge kis előadásocska volt, de arra elég, hogy a művel találkozzam, elmenjek az Erdély Filmhez. A véletlen úgy hozta, hogy a gyártásvezetőnek, Katona Jenő dr-nak valahogy barátja volt a türjei pap. Lementünk hozzá, megnéztük az előadást. Azonnal úgy éreztem, ezt a filmet csak eredeti, népi színjátszókkal szabad megcsinálni, mert az akkori színészek népszínművé alacsonyították volna a drámát. Közben Darvassal is összeakadtam. Találkoztunk a Savoy kávéházban. Ő akkor a Kis Újságnak Volt a munkatársa. Ott Volt a szerkesztőségük az Aradi Utcában. Elmondtam, hogy mit szeretnék a könyvéből csinálni és hogyan. Meghirdettünk egy országos pályázatot a népi szereplők felfedezésére. Ezt már betiltották. És a forgatókönyvet is, 43-ban. Darvassal való alkotói barátságunk és több évtizedes emberi kapcsolatunk is akkor alapozódott meg, amikor a forgatókönyvet elolvasta. Akkor érezte meg, hogy amit ő szavakban elmondott, azt nagyon hatásosan lehet a képek nyelvén megjeleníteni. Példaképp hogy csak egyet mondjak: afilm legszebb jelenete — szerintem—acséplő- gépverseny. S ez abban a pár percben többet mond el a paraszti világról, sorsról, küzdelemről, mint egy-egy egész szociográfia. Ezt érezte meg ő is. Darvas afilmet elsősorban propagandaeszköznek tekintette. Ezért is segített nekem: dialógokat írt a filmhez, tanácsokat adott . . . Nagyon sokáig mégsem lett film a könyvből. 1948-ban, amikor megindult az állami filmgyártás, szerettem volna leforgatni a Szakadékot. Bementem Háy Gyulához a dramaturgiára. Elolvasta a könyvet és azt mondta: — Te, ez egy jó dolog, csak csináljunk belőle egy mai történetet. A tanító legyen megbízva a TSz összehozásával. De szervezze be a kulák apósát is, és ebből adódjon a konfliktus közte és a falu között. — Nézd, Gyuszi — mondtam — lehet, hogy ez jó dolog, de ez egy teljesen másfiim ! És ha már eddig vártam a Szakadékkal, akkor még egy kicsit kibírom tovább is . . . És tényleg, csak 1955-ben sikerült megcsinálnom . . . De az, hogy én Darvassal találkoztam, ahogy mondtam már az elején, nem független a bajai szőlők emlékeitől. Ebben megint benne voltak a gyerekkori élmények, a tanyasi iskola, a Bakos jóskák, a Kis Julik — a magam tapasztalásai. * És most a riporternek kell visszakérnie a szót. A múltról lehet a Filmlexikon címszavai alapján tájékozódni, a művész mögötti életút stációi tőmondatokban is megidéz- hetők. A jövőre azonban rá kell kérdezni! — Krleza Araeteus című könyvéből forgatok hamarosan, foglalkoztat Németh László Két Bolyaija, Móricz Árvácskája. És ez megintcsak ott, valahol a bajai homokbuckák között játszódna, azt hiszem. * Van-e „legkedvesebb” a saját filmjeid között? — Ez úgy van, mint a családban. Nemigen hiszem, hogy egyértelmű bizonyossággal mondhatjuk: csak ezt a gyerekemet szeretem nagyon ... És ez a szeretetérzés is hullámzik, akár naponta is. Én is így vagyok a filmjeimmel. Ha hármat lehet mondani, 67
