Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Tóth Ferenc: Makó
elpusztul, lakói Makón keresnek menedéket; ennek következtében lélekszámban és területben jelentősen gyarapodik. A felszabadító harcok idején, 1666-ban a visszavonuló török-tatár csapatok Makót földig lerombolják. Az élet — a kamara kedvező feltételei mellett —13 év múlva indul meg újra. Az újjátelepülés során kétcentrumos település jön létre. A régi makóiak népesítik be a református városrészt; az elpusztult szentlőrinciek és kopáncsiak a katolikus fertályt. Néhány évtized múlva a püspök zsidókat és görög katolikusokat telepít be. A két törzsökös városrész emberszaporulata hozza létre Újvárost. A zsellérek részére a 19. század második felében több ízben házhelyet osztanak, így jönnek létre az alacsony fekvésű agrárproletár városrészek. Ez az öv a 20. században tovább bővül. Néhány hónappal ezelőtt hozott a tanács határozatot ez egészségtelen nyomortelepek elsorvasztására. A Maros A Marosnak kezdettől fogva meghatározó szerepe volt Makó életében. Fejlődést, virágzást, jólétet eredményezett, de olykor végveszélybe is döntötte a várost. Bőségesen ellátta az itt lakókat hallal, építkezéshez fával és homokkal, az ártézi kutak megjelenése előtt kitűnő ivóvízzel. Vízimalmok kelepeltek rajta és a kövesutak, vasutak megjelenése előtt mint olcsó víziút összekötötte távoli területekkel. Az utóbbi időszakban a kitűnő gyógyhatású marosi iszap is Világmárka lett. ,,De vágynak a Marosnak a városra nézve ártalmai is — mondja Szirbik Miklós, a város első krónikása. — Folyása sebes, ágya itt Makón porló föld lévén: szüntelen és szaporán változtatja árkát.” A sok árvíz közül kettő különösen emlékezetes. Az 1821. éviről a város egyik parasztköltője, Gilitze István így számol be; Szentlőrinc tájékán ki ezt elsőbb látta, Életire ki-ki csak a halált várta, Lerogyott házait jajszóval siratta, Sok udvaron a víz ölnél nagyobb vala . . . Fölséges királyunk kassza sóházai Úgy voltak a víz közt, mint a hal bárkái; Lápokra rakodtak utcáink lakosi, A sok leomlott ház elég bizonysági. Az árvíz következtében a lakóházak egyharmzda megrongálódik vagy összeomlik. A szűkölködőket a közvetlen szomszédos városokon kívül Kecskemét is segítette, küldve 102 db kenyeret, 6 véka száraz főzeléket, 190 font szalonnát és 9 zsák búzát. Az 1970. évi árvíz minden addiginál nagyobb veszélyt jelentett a városra: a Maros vízállása a valaha mért maximumnál több mint fél méterrel magasabban tetőzött, ugyanakkor az áradás igen tartósnak is bizonyult. Példás szervezettségben néhány óra alatt 16 ezer embert telepítettek át a szomszédos városokba. A hősies erőfeszítés meghozta gyümölcsét, a város megmenekült a pusztulástól. A társadalmi szintű támogatás — közte Kecskemét nagylelkű segítsége — révén a súlyos károkat hamar kiheverte népünk. 32