Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Dr. Nagy Béla - Fekete Gyula: Népesedési jegyzetek
lamenti beszéde után már néhány nappal a következő, minden szempontból hamis, félrevezető főcímbe ütközhetett az újságolvasó: „24 százalékkal növekedett a népszaporulat”.) Sajnos, a sajtónk erre az elsőrendű közgondunkra nem figyelt úgy oda, ahogyan a lenini törvény az adott társadalmi valóság fölmérését, elemzését megkövetelné. A jegyzetfüzetből (Szabady Egon) Az ötvenes évek elején 25 ezrelék körüli az USA-ban a születésszám; a Szovjetunióban hasonlóan magas. Nálunk 20 ezrelék alá csökken — ekkor szánta rá magát a kormány a művi vetélést megszigorító intézkedésekre. A mi „hullám-korosztályunk” egy-két éves csúcsa jóval alacsonyabb a Szovjetunió vagy az USA akkori évtizedes átlagánál. A teljes liberalizáció után zuhanni kezd a születésszám az 1962-es világrekordig: 12,9 ezrelék. 1958 óta a netto reprodukciós mutatószám egyfolytában elégtelen utánpótlást jelez: fogynak a fiatal korosztályok. A most elhatározott komplex intézkedéseknek hosszú távlatú a menetrendje: a családonkénti három gyerek a cél. (Csak a háromgyerekes családeszmény növelhetné a családban élő nők 1,8 — 1,9-es gyermekszámát a kívánatos 2,4-re.) Nem kell tartanunk a túlszaporodástól. A mai erős szülőképes női korosztály sem biztosítja az utánpótlást, márpedig a létszámuk az elkövetkező években 40 százalékkal csökken. 27 százalékról 17-re csökkent a gyerekek aránya. Konstruktúránk belátható ideig tovább romlik: elöregedőben a társadalom. S ezzel együtt romlik a kereső-eltartott aránypár is. Húsz év alatt kétszeresére nőtt a koraszülött arány; az okozati összefüggés a művi vetélésekkel sokszorosan bizonyított. „Szignifikáns a korreláció.” Évi 16 000 újszülöttről van szó; nagy részük, szellemi, fizikai adottságaiban, képességeiben „csökkent értékű” marad. (Medve László) Az ab-re jelentkezők 32 százaléka gyermektelen volt, 41 százaléka egykés. Általában nagyon jó a kormányintézkedések visszhangja, bár az értelmiség egy rétege vitatja az ab megszigorítását, amelyre az anyák és az újszülöttek egészségének már igen veszedelmes méretű károsodása miatt volt szükség. Egy újkeletű reprezentációs közvéleménykutatás szerint a megkérdezettek 62 százaléka úgy vélte, hogy a terhesség megszakítása nem tekinthető normális, természetes születésszabályozási módszernek. (27 százalék nem tudott erről a kérdésről véleményt mondani.) Az engedélyezésre vonatkozó válaszok: 25 százalék az eddigi gyakorlat híve, 57 százalék korlátozásokat kíván (közülük 45 százalék a gyermekek száma szerint, 20 százalék egészségügyi okból, 15 százalék az anyagi és a lakáshelyzet alapján; 12 százalék az első terhesség megszakításának az eltiltását javasolja). 12 százalék teljesen eltiltaná az ab-t, 6 százalék nem tud dönteni. (Tegyük hozzá: a szigorítás némiképp meglepetés volt, hiszen jó másfél évtized óta a sajtó, a kommunikáció, az ismeretterjesztés stb. stb. csaknem kizárólagosan a fenti 25 százalék által képviselt véleményre igyekezett áthangolni a közgondolkozást, a közvéleményt. Bizonyosra vehetjük például, hogy a válaszadók nagy többségének vajmi kevés sejtelme van az eddigi gyakorlat súlyos — egészségügyi, gazdasági, morális, az utánpótlás minőségét rontó stb. — következményeiről.) 71
