Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Berkovits György: Milyen falu Gyál?

Bizonyítva azt, hogy az ipar, a „második szektor” mellé a „harmadik” is felzárkózott, nagyobb ütemre váltott a városiasodás, a városi igények kiszolgálását nem lehet figyelmen kívül hagyni. A gyáli rétegződés errefelé irányul, s ez tipikus „városi” jellemvonás.

Ez a település tehát tipikusan „városi”? Vagy „utóparaszti”?

A gyáliak pozíciója munkahelyükön meglehetősen alacsony.

Nem is lehet más. Hiszen az ide került férfiak többsége (52%) nem tanult semmilyen szakmát. Lehet belőlük betanított és segédmunkás, hivatalsegéd, kalauz, portás, kocsikísérő, rakodómunkás — olyan „fogd meg ember”. Egy töredékük (9%) szerzett csak szakképesítést, miután áttelepedett, de csaknem ennyien (7%) kallódnak, nem a szakmájukban helyezkedtek el, keresik a helyüket.

Igaz az is, hogy nem kevés férfi (41%) már szakmunkás volt, amikor ideérkezett.

De alig van nő, aki szakmát tanult volna. Ezért is maradnak szívesebben otthon, minthogy elmenjenek fonó- és szövőgyárba, mosodába, futószalag mellé. Vagy küldöncnek, takarítónőnek.

Gyál munkástelepülés.

Mezőgazdasággal kevesen foglalkoznak, mint a „teljesen városiasnak” nevezett településeken. Értelmiségi viszont pontosan olyan kevés él itt, mint a tipikus falvakban. De segédmunkás viszont annyi lakik, hogy versenyezhet a falunak is „gyengén fejlett” helységekkel. Betanított munkások szempontjából nemkülönben. Szakmunkás, az „erősen városias” településekhez hasonlíthatóan sok van.

Gyál tehát jellemezhető a „teljesen városias” és a „gyengén falusias” címkékkel is, lakosságának összetétele alapján. Mindez vitatható.

De az nem, hogy lakóinak iskolázottsága bizony nem magas.

A nyolcadik osztályt sem végezte el a faluból bevándoroltak 63 százaléka, a helybeli törzslakosság 54, a vidéki városokból származók 52, a fővárosból idetelepülök 31 százaléka. Milyen érdekes, sokatmondó rangsor. Települések rangsora.

1960-as adatok szerint a gyáliak 29 százaléka végezte el az általános iskolát, 4,7 százaléka, érettségizett, és 1 százaléka diplomázott. (Ugyanezek az adatok Budapesten a következők: 54%, 20%, 7%.) A Gyálhoz legközelebb levő Pestimrén az iskolai végzettség a gyálihoz teljesen hasonló. Ahogy Gyáltól, illetve Pestimrétől, az egyik legfalusiasabb peremvárostól a Belváros, legvárosiasabb városmag felé haladunk, úgy növekszik a diplomások, s úgy csökken az általános iskolát sem végzettek száma.

Ezek szerint Gyál a legfalusiasabb peremvárosnál is falusiasabb. Munkásfalu?

A gyáliak nem találhatnak munkát Gyálon. Itt mindössze tizedrészük helyezkedhetett el; a tsz-ben 600-an — amikor 1970-ben 400 emberre volt szükség a melléküzem- ágban —, a panelüzemben is 400-an, a vas- és vegyesipari szövetkezetben 170-en, és 300-an a kereskedelemben, közigazgatásban, oktatásban.

Budapesten kerestek munkát, ötezren járnak be a négyezer családból.

Legtöbben Kőbánya üzemeiben dolgoznak, sokan természetesen a határos Pestim- rére, Lőrincre, s ugyancsak ennyien a szintén közeli Kispestre ingáznak. A gyáli többség munkahelyválasztásának oka pofonegyszerű.

A vonat útvonala: Kispest, Lőrinc, Kőbánya, Nyugati pályaudvar. Egyetlen vasútvonal, a lajosmizsei halad át Gyálon; egyvágányú, de naponta tíz vonatpár érinti a települést. A bejáróknak több mint negyven százaléka ezzel a vonattal utazik.

Autóbuszon többen (49%) járnak, mint vonaton. Mert a kék busz, az 54-es egészen Gyálig visz, a 94-es úton, Pestimre, Kispest, Ferencváros, Boráros tér érintésével. Hivatalosan nyolc-tíz percenként érkezik, indul. Ez is magyarázza, hogy a gyáli ingá45