Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 9. szám - Czakó Gábor: Repülés (Elbeszélés)
lotta, betegére ügyelt; villámgyorsan járt a keze, amint eltávolította a sebből a zokni cafatjait. — Csúnya, elég csúnya, de nem lesz semmi baj, kisöreg. Csak ordíts, ahogy a torkodon kifér, ha úgy gondolod, hogy az segít. Ordíts csak! — szemével intett a bácsinak meg Zolinak; hármasban óvatosan kiszabadították a fiút a roncsok közül és kivitték az udvar egy szabad helyére. Repülős nagyokat nyögött, a doktor biztatása elvette a kedvét az ordítástól — talán a fájdalomcsillapító injekció is éreztetni kezdte a hatását. A falu felől hallatszott a mentő tülkölése. Tíz perc kellett neki, hogy a kórháztól idáig, a tizenkét kilométeres utat megtegye. Kijöttek a házból Bükkösék is. Ernő anyja csak kinézett, hogy beszámolhasson odabent a történtekről, mert az öregasszony közönséges és parasztos dolognak tartotta, hogyha valaki személyesen kíváncsiskodik. Bükkös viszont letolatott a lépcsőn az udvarra. — He? — kérdezte Talpast, aki legközelebb állt hozzá. — Eltörte a lábát — magyarázta buzgón Talpas. — Csinált egy repülőgépet, aztán az ólpadlásról föl akart szállni vele. Ő meg ő — mutatott az ál Iával a Vezér meg az Őrnagy felé, nem tudta hirtelenjében, miként nevezze őket — lökték le. De a gép nem szállt. — Nem. Látom. — Hanem places. Egyből. És a csontja még a térdzokniját is kibökte. Bükkös Dénes már eleget tudott, nem figyelt tovább Talpasra, aki még néhányszor elmondta ugyanazt. Befordult a mentő az utcába. Meg se állt még egészen, amikor egy barna egyenruhás mentős kiugrott a vezetőfülkéből és futott hátra, hozta a hordágyat. A mentőorvos és Rótfux doktor együttes erővel rögzítőkötést tett Repülős lábára, aztán már vitték is a mentőautóba. Satz néni, Imre anyja, nagy sírás-rívással borult a fiára, de a mentősök fölállították, hogy kivihessék a hordágyat. Satz néni csak tátogott, forgott körbe — jaj mit csináljak, mit csináljak, édes Istenem, jaj, hogy történhetett! — Valaki betuszkolta a mentőkocsiba, hogy menjen a fiával a kórházba. Satz bácsi valamivel később jött, mert ő sánta volt a jobb lábára; görbe botra támaszkodva kacsázott. Amikor a felesége meglátta, kiugrott a mentőből és hozzászaladt. — Jaj, leesett avval a hülye repülőgéppel, látod leesett — hirtelen letörölte a könnyeit. — Adjál gyorsan pénzt, mert egy fillér sincs nálam! Satz bácsi az egész erszényét a kezébe nyomta, aztán bebicegett az udvarba. A gyerekek szétrebbentek előle. — Leesett a repülőjével. Onnan akart fölszállni — mutatta a nagyobbik Tüzér. — Nyílt törése van a bal lábán. — Mind a két csontja eltört? — El — mondta Rótfux doktor, aki már a táskáját csomagolta —, de helyre hozzák, ne féljen egy percig se. Ilyen jó anyag hibátlanul összeforr. — Az én lábamat is ekkora koromban törte össze a szekér — mondta Satz bácsi. — Aztán ilyen lett. — Ránehezedett a botjára és előrevetette a rossz lábát. — Akkor még nem Volt mentő se, orvos se Nyéken — mondta Rótfux doktor. A mentő egyre erősödő szirénazúgással kirobogott az utcából. — Hát nem. — Körülnézett. A gyerekek lehajtották a fejüket. — Hogy történt, fiúk? Hallgattak. Gyuszi Zolihoz húzódott, és megfogta a kezét. — En nem voltam itt — mentette magát rögtön a Zászlós, aki nem bírta ki sose, 13
