Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 7-8. szám - MŰHELY - Ruffy Péter: A Kallós-legendárium

egyik röpke kis riportjából tudom csak azt, amit tudok. A „Magunk kereséséiben Kallós-motívumokat villant föl. Hogy a gyűjtő majdnem mindig lehetetlen életkörülmények közt élt. Sokszor még lakása sem volt. Gyermekkorában Válaszúton, mezőségi falujában hallott először régi énekeket. Apját a régi román királyságbeli világban azért tették ki a vasúttól, mert nem tudta letenni a román nyelvvizsgát. Apja illegális kommunista volt. A sztálini időkben egyszer „többet vetett”, meghurcolták, elment traktorosnak. Kallós Zoltán egy ideig zeneakadémiai növendék is volt, de kitették „az apja miatt”. Egy évig a moldvai Lész- peden tanított. A Gyimes völgyében, a felsőloki iskolában pedig két évig. Nyolc eszten­deig faipari alkalmazott Középlokon. iratai szerint még mindig felsőloki illetőségű, pedig már Kolozsvárt él. Pont. Semmi több. Magnetofonját saját pénzen vette. Fényképez is. Minden csángó faluban ismerik. Mikor egy művelődési otthonban legutóbb Pesten járt, táncolt is meg énekelt. Fiata­lok érdeklődő rajongása vette körül. Egyesek szerint a Balladák könyve magyarországi kiadását is fiatalok kapkodták szét. 4. Végül is ez a morajlás, a siker mélytengeri áramlása, ez a társadalmi földmozgás mit jelent? Miért van közünk a klézsei Miklós Gyurkáné Szályka Rózsához, a lészpedi Márton Erzsihez, a sántateleki Gercuj Gyulához, a kósteleki Váta Demeterné Fekete Katalin­hoz? S a többiekhez, a küszöbön ülőkhöz, a gyökérformájú kezekhez, a pincegádorok mélyéből előtüremlő, kiszakadó balladahangokhoz? Miért kell olvasni az olvasandót, a Kallós-legendáriumot? Hiszen a világ közösségekből állva arra int, hogy közünk mindenkihez van, a frízhez éppen úgy, mint az írekhez? A nagy közösségeket azonban csak az oltalmazhatja, aki kis közösségéhez hű marad. Nem lehet hű a világhoz az, aki tud hűtelen is lenni övéihez. És most zengj, dalolj rekedt-öregen, sápadt-fényesen soha nem látott Miklós Gyurká­né Szályka Rózsa, énekeld a vadvirágokat, hogy rám is permetezd a hűséget, amely meg­tartja az embert. 82 BODOR MIKLÓS RAJZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom