Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Második otthonunk
s a „gyerök” élménybeszámolójából az ottani életet is megismerték, akkor valóban igent mondtak rá. Értesülésem szerint csak Dunatetétlenen és Jánoshalma egyik tanyás vidékén volt ellenállás a körzetesítéssel szemben. A dunatetétlenieknek az esett zokon, hogy a sok-sok társadalmi munkával korszerűsített iskolájukból — szerintük indokolatlanul — „bekörzetesítették" a felső tagozatot. Jánoshalma környékén azon indultak fel, hogy ,,el akarják venni tőlünk a gyermekeket”, s a végsőkig feszítették a húrt. Nap mint nap elküldték fiaikat, lányaikat a bezárt tanyai iskolához — bojkottálva a községit — (amíg meg nem büntették őket). Hihető, hogy később valóban „megtértek”, mert mea culpáztak is a maguk szemérmes módján. Ismét abból kiindulva, hogy a gyermek mond igazat, megkérdeztem: „Szüleid mit mondanak arról, hogy az év nagyobb részében távol vagy a szülői háztól?” A kollégisták tolmácsolásában a szülők véleménye letisztultnak, higgadtnak, reálisnak tűnik. A szövegszerű dokumentálás előtt nézzük a statisztikai képet: Egyértelműen helyesli, hogy gyermeke kollégiumban van: 74 Részben helyesli, részben ellenzi (érzelmi okokból): 41 Részben helyesli, részben ellenzi (mert nélkülöznie kell a gyermeket a ház körüli munkában): 53 Egyik szülő helyesli, a másik ellenzi: 8 Közömbös számára, hol van a gyermek: 1 Egyértelműen ellenzi, hogy gyermeke kollégiumban van: 30 Nem tudja a szülők véleményét 13 gyermek, másról ír 4. Az értékelhetetlen válaszok levonása után (13 + 4) 207 nyilatkozat áll rendelkezésünkre, illetve 215, mert a családon belüli ellenzés-helyeslés mutatója (8) 16 állásfoglalást jelent. „Nekünk (ti. a szülőknek) közömbös, hogy én hol vagyok” — mondja egy lány, akin nem segit az, hogy ebben a cenzusban csak az ő szülei közömbösek: fél százalékot sem jelentenek. Arra azonban oda kell figyelni, főleg a kollégiummozgalom patrónusainak, hogy ebben az indulattalan és tapasztalati alapon nyugvó közvéleményben az abszolút egyetértés 38,1 százalékos. Magyarán ez azt jelenti, hogy a szülők kétötöd része sem helyesli egyértelműen az állam oktatáspolitikai gyakorlatát! A „felemás helyeslés” — amely vagy érzelmi okok vagy praktikus érdekek miatt ilyen — 43,7 százalék. Az „ingadozóknak e népes csoportjában sok válasz kezdődik úgy, hogy „helyeslik, de”, vagy „részben helyeslik, részben ellenzik”. írjuk itt a kollégiummozgalom javára azt, hogy a szülők tekintélyes része ebben a csoportban az egyértelmű ellenzéstől jutott el az ingatag belátásig. Akik 3 — 4 évi tapasztalás után sem helyeslik, hogy gyermekük kollégiumban van (30 + 8) 17,6 százalékot képviselnek. Mondanók, hogy ebbe a csoportba a „maradi” szülők tartoznak, ám a szülői szeretet határait nem ismerjük, s mara- diságra valló túltengéseiben a család kohézióját is látjuk. Ezért nem ítélkezünk, csak ábrázolunk, értelmezünk: a 17,6 százalék azt jelenti, hogy minden hatodik tanyai családban az érzelem föléje rendelődik a belátásnak, az értelemnek; azt jelenti, hogy a kollégista gyermekek szüleinek egyhatoda jelenleg is erőszaktételnek véli azt az iskolapolitikát, amelynek sikerében személyileg érdekelt! A HELYESLÉS ÁRNYALATAI Nem ellenzik a szülők, mert „a kollégiumban minden rendszerezve van”. „Tudják, hogy biztonságban vagyunk.” „A kollégiumot második otthonunknak 57
