Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 7-8. szám - MŰHELY - Fehér Zoltán: Új hold, új király (Bájoló imádságok Bács-Kiskun megyében)

Móricgáton H.-néról és K.-néról tartották azt, hogy bűbájos, Ordason D. I. majd Á. Zs. gyógyított ráolvasással állatot. Szánkon K.-né és B. Piros volt kuruzslóasszony. A ráolvasó imádságot őrizgető E.-nével még magam is beszéltem. A Szent Antal tüze nevű betegséget Antal vagy Éva nevű személy gyógyíthatja csiholással és ráolvasással. Ilyenekről Szánkon is Bátyán is tudok.

Titkos és közismert ráolvasások. Átszármaztatásuk

A ráolvasások egy része közismert, más részét csak a beavatottak ismerik. A kevesek által ismert varázsszavak tudóinak — legtöbbször a gyógyítás specialistáinak — természetfölötti hatalmáról hiedelemmondák sora szól. Alakjukat misztikus köd veszi körül. Mindenütt ismerik, hogy a haldokló javas vagy boszorkány kéznyújtással adja át tudományát — rendszerint — hozzátartozójának.

A tudomány azonban több, mint a varázsszavak ismerete. Szanki monda szerint egy ember megleste a harmatszedő bűbájost, hallotta a bájoló imádságot is. Megpróbálta ő is, mégsem sikerült. „Neki nem sikerült, mer ű nem tudott semmit. Valamit tudni kő ahhoz, hiába próbálná eztet valaki.”

Janó Ákos írja szanki gyűjtésében: ,,A bűbájosok vagy boszorkányok féltékenyen őrködtek tudásuk fölött. Ók maguk sosem árulták el senkinek. Ha valaki mégis birtokába akart jutni, csak véletlenül leshette el. Haláluk előtt azonban a boszorkányok is kénytelenek voltak elárulni titkukat, mert míg át nem adták tudásukat, addig nem tudtak meghalni.”

Besenczi Sándor Ordason ezt a választ kapta, amikor egy ráolvasást akart leírni: „Nem mondom el, lopd el, ha tudod!” Egy másik ordasi már szólásba sűrítette a szabályt: „Ne kérdezd, csak tudjad!” (B. S. gyűjt.) Egy-egy ráolvasástípus variánsainak gazdagságát a hagyományozásnak eme különös módja is magyarázza.

„Az anyja is boszorkány vót, a lányát is megtanította erre” — mondták Szánkon. Móricgáton Johanka néni hetedik gyerekére akarta hagyni imádságát, mert „annak szerencsés a keze”.

Vannak azonban olyanok is, akik nem adják tovább bűvös imájukat. Egy miskei asszony így beszélt: „Anyám bizony gyógyító asszony vót, nem adta át néköm a tudományt, a ráolvasó imát, mer azt mondta: »Lányom, mindig este gyünnének hozzád az embörök, mikó a gazdasszonynak a legtöbb a dóga, mög aztán az Isten nevibe köl- lene gyógyítani, mer pénzt ezé nem szabad elfogadni.«” (B. S. gyűjt.)

Az imádság magukba zárását nemcsak ilyen racionális indokkal magyarázzák. A szanki hiedelemmonda tudós kocsisa, aki a döglött lovakat is tudta hajtani, nem árulta el tudományát gazdájának, mert „ha megmondom, akkor tovább nem élek” — magyarázta urának

Egy öregcsertői asszony, mióta átvette a tudományt anyjától, folyton böfög. Lányának ezt mondta: „Ha fővöszöd tülem az imádságot, elmondom, de akkó má énnéköm, nem lösz gyógyító erőm. Nem mertem fővönni tüle a gyógyítást, mert féltem a büfögőstül” — mesélte az asszony lánya. (B. S. gyűjt.)

A móricgáti E.-né nem mondta el idmáságát, „mer akkor nem használ.”

A titkos imádságokat a specialisták vagy ajándékba kapják, vagy vásárolják.

E.-né pl. kapta kislány korában. Amikor Besenczi Sándor egy falubelijétől akarta megtudni az állatgyógyító ráolvasást, ilyen választ kapott: „Mit gondolsz te Sanyi, én ezt a tudományt megfizettem ám, mikor az ács-ökördi legelőn egy öreg csikós rám hagyta.” Az ára étel- és boráldomás volt az összes csikósoknak. „Ha akarod, én 5000 forintér rád szövegölöm a mondókát.” (B. S. gyűjt.)

75