Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Kiskunfélegyháza 200 éve város - Mezősi Károly: Holló Lajos emlékezete

Petőfi gyermekkorában — levéltári bizonyítékok szerint — ő volt a leányok egyik tanítója; évi 80 Ft fizetéssel az akkori félegyházi pedagógusok közt rangsorban a leghátulsó, mert a leányok tanítóit akkor még kisebb díjazásban részesítették. Holló Mihály így Petrovits Istvánnak volt kortársa (1827— 28. évi összeírás), az 1821. jan. 6-án született Gáspár pedig Petőfivel együtt töltötte gyermekkorát. A kecskeméti utcai szülőház is még Holló Mihály ,.Tanító” birtoka volt, s örökségképpen szállt Gáspár fiára. Az iparűzéssel egyébként később ő is felhagyott. Gazdálkodással foglalkozott, majd mint a vásári és piaci jövedelmek bérlője és adószedő, kisebb városi hivatalt vállalt.

Holló Lajos a sokgyermekes Holló-családban éppúgy a nyolcadik gyermeknek született, mint Móra Ferenc is a maga családjában. Holló Lajos kiváló képessége már gyermekkorában megmutatkozott. Az akkori félegyházi „algimnázium” kitűnő rendű tanulója volt 1869-től 1873-ig. A IV. osztályban pl. rajta kívül csak egy kitűnő tanuló volt még. A most fennállása 150. évfordulójának megünneplésére készülő Kiskunfélegyházi gimnázium Holló Lajosban egyik legkiemelkedőbb tanulójáról emlékezhet meg. — Gimnáziumi tanulmányai elvégzése után Holló Lajos Budapesten jogot tanult. Vezető egyénisége már itt kibontakozott, mert az egyetemi olvasókör elnöke lett.

Egyetemi tanulmányai elvégzése után hazajött szülővárosába. Közéleti munkássága mindjárt megkezdődött: 1884-ben már átvette az akkor harmadik évfolyamában megjelenő Félegyházi Hírlap fő- szerkesztői tisztét. A lap feladatát és a maga célkitűzését így jelölte meg: az újság legyen „egyrészről a közműködés nyilvános őre, másrészről azon tér, melyen a belső átalakulások és fejlődések szellemi harcának folynia kell”. Hangsúlyozta a helyi értelmi erők összefogásának és a magánérdek háttérbe szorításának szükségességét. „Határozottság és erély, mely kíméletet és habozást nem ismer senkivel szemben ott, hol a közjó érdekei úgy kívánják” — hangoztatta Holló Lajos beköszöntő írásában. (1884. szept.)

Az újság főszerkesztőségével együtt járt politikai pályájának megindulása, első lépésként helyi kultúrpolitikai harca. A kormány ekkor, 1884-ben a félegyházi tanítóképzőt Szegedre akarta elhelyezni. Holló Lajos terjedelmes vezércikkben kelt a képző védelmére: Félegyháza körzetében számos város, község áll, „megszámlálhatatlan ős-tanyája a romlatlan magyar népnek ott fekszik durva, nyersanyag gyanánt”. — Alföldi népünk akkori kulturális helyzete a legmegdöbbentőbb elmaradottság állapotában volt. Holló Lajos lapja ismertette pl. az 1870. évi statisztikai adatokat, s e szerint Kiskunfélegyházán az írni-olvasni tudó férfiak száma mindössze 22 százalék, a nőké 11 százalék volt! — E népben azonban megvan a tehetség — írja Holló Lajos —,,. . . és a mi az államok erejét képezi, a független, önálló gondolkodás. Rövidlátó emberek, kicsiny politikusok azok, kik e független gondolkodásban már elég okot látnak arra, hogy az állam gondoskodását, támogató kezét e néptől megvonja”. — Sikerült is megvédenie a kiskunfélegyházi tanítóképzőt.

Kiskunfélegyháza már ekkor is „ellenzéki” város volt, képviselője Csanády Sándor, 48-as függetlenségi programmal. A politikai életbe csakhamar Holló Lajos is bekapcsolódott. Előbb a 48-as Népkör elnökévé választották meg 1885-ben, majd 1887-ben először országgyűlési képviselővé. Ettől kezdve 1918-ban bekövetkezett haláláig, 31 éven át megszakítás nélkül ő képviselte városunkat az ország- gyűlésen. Itt harcolt a közigazgatás megjavításáért, külföldi tanulmányútjain tanulmányozta más országok közigazgatását. Nagyjelentőségű munkája volt a közigazgatás rendezéséről írt tanulmánya (1890). A parlamentben harcolt a független magyar államért, magyar önálló bankért, hadseregért, s a szocialista párttal együttműködve az általános, titkos választójogért.

Szülővárosában ő erősítette meg, tartotta össze a függetlenségi pártot. Kiskunfélegyházán országos jelentőségű kezdeményezés volt 1886-ban Kossuth Lajos díszpolgárrá választása. Midőn a városi tanács erről határozatát meghozta, azt is elhatározta, hogy „Magyarország összes rendezett tanácsú városait hasonló eljárásra felhívja”. — Ez is megtörtént. — Kossuth Lajos 8 oldalas, egész politikai magatartását kifejtő levélben, meghatottan köszönte meg Kiskunfélegyháza kezdeményezését. Mint írta, a róla való „kegyeletes megemlékezés” nemcsak felderíti élete „szomorú végalkonyát’’, de „ez reám nézve nem csupán megtiszteltetés, hanem erkölcsi jótétemény becsével bírt”. -— A levelet ma a Kiskun Múzeum őrzi azzal a kísérő írással, amellyel Helfy Ignác országgyűlési képviselő azt leküldötte. Ebben olvashatjuk: „el fog jönni egy idő, midőn lelkes hazafiak oda fognak zarándokolni Önökhöz, hogy a magasztos hazaszeretet e ritka ereklyéjét saját szemeikkel láthassák.” — 1887-ben érkezett le Kossuth levele, ezt Félegyháza szintén elküldte minden magyar városnak. Holló Lajos ekkor már a városi képviselőtestület tagja, majd ugyanebben az évben szülővárosa követéül választotta.

Arra most nincs lehetőség, hogy Holló Lajos életrajzát részletesebben ismertessük. Megemlítjük még, hogy szülővárosa őt 1906-ban díszpolgárává választotta. A világháború idején Károlyi Mihály elnök mellé őt választották meg a függetlenségi 48-as párt alelnökévé. Nagy és tragikus csapás volt rá, hogy tőle, aki a háború ellen harcolt, Bertalan nevű 20 éves joghallgató fiát elragadta a háború: elesett 1916. novemberében mint „közös hadseregbeli” tüzérzászlós San-Marconál, az olasz harctéren. — ,,. . . ettől a csapástól térdre bukott, de féltérden is harcolt tovább” — írta életének egyik méltatója.

A világháború végét már nem érte meg: 1918. június 14-én agyvérzés következtében elhúnyt. — Temetésén az egész ország részvéte megnyilvánult. A kormány, Akadémia, Kúria, egyetemi tanács és természetesen szülővárosa küldöttséggel vett részt temetésén. A gyászbeszédet Hock János képviselő, „az elhúnyt régi jóbarátja és politikai elvtársa” mondotta. Néhány gondolatot idézünk ebből: „Szen55