Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Kiskunfélegyháza 200 éve város - Móra Ferenc naplója
kicsit, míg az én szerelmem is olyan langyos-meleg nem lesz, mint az Ilonáé. Mert arra nem várhatunk, hogy majd az Ilona szerelme lenne olyan, mint az enyim. Hiszen neki tán nincs is szíve: olyan, mint egy szép márványszobor, a kiben nincs szív, a melyik szeressen. Ilona mindig marad ilyen hidegnek, a kinek a szívit föl nem gyújtja a leglángolóbb szerelem sem. Hanem nekem kell hozzáalakulnom Ilonához. Nekem kell letennem a bolondos álmaimrúl. Nekem kell abba belenyugodnom, hogy egy jól nevelt mai leánynál a szerelem csakolyan kilencedrangú tényező. Előbb való a konyha, az edények, aztán meg nem tudom, mi, szóval: minden előbb való. Nemcsak most, a lánynak, hanem azután, az asszonynak is. Hogy a másik, a bolondabb félnek tán beszélnivalója is volna, tán jó esne egy kicsit könnyíteni is a lelkin: az mellékes. Most el köll tenni, most azért köll szaladni. Most ezt köll kitakarítani, most templomba köll menni. A szerelem? Hát az valami nagyon mellékes dolog, a mit el lehet intézni levélben is, szépen. Hiszen ez mind szép, ez mind igaz. És én belenyugszom. Bele köll ebbe törődni. A boldogsághoz nem szükséges a szerelem. A szerelem ostobaság, őszintén szólva. A boldogsághoz tiszta szoba, gyú'retlen szép ruha, gyónás, prédikáció és mandulatorta szükséges. Hiába, ez így van, — ha én nem bírom is fölfogni az én együgyűsé- gemben. Szegény, szegény bolond te! Mikor ezt te mind tudhattad már: minek köllött neked hazajönnöd? Hát nem jobb lett volna továbbra is odafönt szövögetned a te bolondos álmaidat és olvasni azokat a leveleket, a melyeknek minden sora szív, minden betűje szerelem?. . . Hát muszáj volt teneked meggyőződnöd arrúl, amit úgyis tudtál: hogy annak a csupa szerelem, csupa szív lánynak kisebb dolga is nagyobb a szerelemnél? Hát muszáj Volt ezért neked hazajönnöd? Bolondság, bolondság, minden bolondság. Egyforma bolondság. Szerelem és fájdalom, gyönyör és keserűség, boldogság és gyötrelem — mind egyforma bolondság. Hát most már mondjad, jó fiú, mi keresni valód van neked itthon? Eh, minden bolondság! Móra ÁPRILIS 15. Úgy. Az a gyerekes jó kedvű bolond szerelmes adjon helyet megint egy szomorú szemű, sáppadt, ábrándozó poétának! Istenem, úgy fáztam az este, mikor jöttem hazafelé, úgy reszkettem, mikor lefeküdtem. Didergett a lelkem. Oh, de mindent odaadnék egyetlen egy csókodért! De még legjobb esetben is egy hónap, egy egész hónap! Mennyit sanyargok, szenvedek, nyomorgokén még addig! Úgy félek, félek ettől az időtül. Úgy szeretném biztatni magam: Bátorság, Bátorság! Hosszú az idő a munkára, rövid a szenvedésre! Bátorság! Tudod, mennyi teher nehezedik a válladra! Tudod, hogy mindenért helyt köll áll nőd! Bátorság! Mondom, szeretném biztatni magam: de úgy elcsüggeszt a magánosság gondolata, úgy megfélemlít a magamra hagyottság érzete. Pedig mintha nekem is hasadna a hajnal. Tegnap üzenetet kaptam az Új Időkben: ,,B. G. Levél. Menyasszonyomnak. Mind a kettő a szív mélységéből fakad. Gyönyörűséggel olvastuk és közölni fogjuk.” Hittel hiszek és bizalommal bízom magamban! Móra 48
