Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 5-6. szám - EMBER ÉS TERMÉSZET - Varga Domokos: Tiszai halászok
fölemeli, mikó rádobják is, ug/e, nem viszi le a súlya, úgyhogy kiszalad alúla. Hát a kisebbeket szoktam. Tíz-tizenöt-húsz kilót... még negyven kilót is fogtam egy dobásra. Pláne akkó, ugye, mikó Nagyrétbe bemönt a víz. Benn vót a víz, oszt folyt kifelé, akkó fogtunk sógorraa, másik sógorommaa, avvaa fogtuk a dobóhálóvaa a halakat, fogtuk azt afél kilós fajta potykákat, tíz-tizenöt-húsz egy dobásra. II. halász: Kámánnyaa (Kálmánnal) eemöntünk dobóhálózni, oszt én mög fogtam egy tizenkét kilós csukát dobóhálóvaa. Oszt a vízbe hántam, oszt nekiszaladt, odaszaladt a lábamhó, a lábamra éppen rámönt a dobóhálónak a hogyhijjákja, az ólomja, kiszaladtam a vízbű, ameddig ért a dobó, úgy megijedtem, hogy mijazisten lőhet az, ami benne van? Összerázom, összerázom, oszt sikerödött, nem bírta fölemeeni. Mikó mögfogom, kihozom, akar itt az asztal, tizenkét kilós vót. Kámány aszongya: na, még ilyet se láttam! Mondok: baszd mög, én is mögijedtem. Aszittem, hogy vadállat van benne. MARÁZSA (Marázsa: Vékony fonálból kötött, két karóhoz erősített, nagyszemű, hosszú, laza háló, amelybe könnyen belegubancoló- dik a hal.) Riporter: És a marázsa? Az miért ment ki a divatból, és miért jött vissza? I. halász: Azé, hogy az nagyon kényös szerszám. Mos neköm nincs is má több, én nem annyira, a gyerökök ... Riporter: Azt mondta, minden van! I. halász: Van. De neköm nincs má oan sok! Csak négy van. Négy van. Három van benne, aki vékony, egy mög van, a negyedik, ammög egy kicsit vastagabb, oszt azt mindig lessee szödöm, a három mög mindég fog ... Evvee nagyon jó dógozni, csak hát ehhe megin nem mindönki ért. Mikó még az időssek hasznáták valamikó, én se hasznátam. Csak én má most, most újonnan, második nyáron, mikó főgyütt divatba, akkó má hát neköm is lögyön. Akkó én is csak csinátam. A gyerökök, a fiatalok, a fiaim, azok segítötték csináni itten, de hát kötni én kötöttem, én csinátam. II. halász: Ja! Riporter: Miből kötötte? I. halász: Hát az finom pejlonbú van. II. halász: Most az van má divatba! I. halász: Igen, a pejlon. II. halász: Nem kő most má kátrányozni! (Kátrányozással a kenderfonalból kötött hálókat óvták a gyors romlástól.) Idáig belemöntem! Mónár Lacinak is vót izéje, oszt aszongya, hej, Zsiga, vagy Zsiga bátyám, ki kenyi be a varsákat? Mondok, majd én, egy ladik fáér, mer facsősz is vót. Mondok, egy ladik fát adsz, oszt annyit raktam be, hogy a Körözs-toroktú kéccő hoztam haza. KÉTSZÁZ KÖRÜL I. halász: Ha összeszönném a szerszámom, ami neköm most szétvan, alig térne el az udvarba. Összegyünne vagy kétszáz körű. Riporter: Hogyhogy szanaszét van? Hol van szanaszét? I. halász: Kis-Tiszán is van. Itthon is van az udvaron, most is vagy ötven. Mérnök (mutatja): Itt Is van kint. I. halász (mutatja ő is): Ott is van. Ott is van. Amott is van. II. halász: Ezé nem kő a horog. I. halász: A Körözsön is van, legalább vagy hatvan, ami dogozik. Mög a Tiszán is van egy pár darab, amit használok. Még akkó, még akkó ott a vízkiszívásná, a csatornáná, ott is van, a Kurca-torokná, ott is van, mindönütt, hát. . . Riporter: Hogy győzi? Minden hajnalban megnézi a varsáit? Vagy még este is? I. halász: Hát mikó hogy. Van rá eset, hogy kéccő naponta, van rá eset, hogy eccő. Mög olyan is van, aki három-négy nap se nézi mög. II. halász: Nem kő nézni, mer nem úgy van, ezelőtt cérnábú vót, ha fő nem mosta, egy hét alatt, ilyen forró vízbe, eehajíthatta a varsáját, letaknyót, oszt ha fő nem mosta . . . mög kikköveztük mindön két hétbe . . . I. halász: Mög ki köllött tönni a szárítóra, mos mög ha kiterijjük a pejiont, annak mög az nem jó: ha meleggee kiterijjük, akkó mögégeti a nap. Riporter: Minden halász olyan sok varsával dolgozik, mióta ezek a perion varsák vannak? I. halász: Hát igöncsak dogozik negyven varsávaa, aki dogozik, aki egy helyön dogozik. De van nálunk olyan, mint én is, aki három-négy helyön is dogozik. II. halász: Néccő három, az tizenkettő. Oszt akkó ha egy keszég lögyön benne, mindegyikbe, köny- nyen éhet (élhet). 76
