Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 5-6. szám - EMBER ÉS TERMÉSZET - Jócsik Lajos: Régi beszélgetések Kolontón
EMBER ÉS TERMÉSZET JÓCSIK LAJOS RÉGI BESZÉLGETÉSEK KOLONTÓN ELŐZMÉNYEK Úgy érzem, mondanivalóm lényegéhez tartozik a magyarázat, hogyan kerültem én Kolontóra. Abba a szálba kell kapaszkodnom, melyet Gál István fejtett fel a Forrás februári számában. Arra emlékeztetett, hogy mi, a Sarló érsekújvári fiataljai, szívesen hasonlítgattuk szülővárosunkat Kecskeméthez, írva és hirdetve, hogy Érsekújvár a szlovenszkói Kecskemét. Ebben nem is az alföldi és kisalföldi parasztváros hasonlóságára gondoltunk. A két város a harmincas évek elején, a Sarló fénykorában másra rímelt. Nevezetesen arra, hogy a mátyusföldi metropolis erre az időre éppen úgy a sárgabarack — a kajszi — termelésére állott rá, mint jó néhány évtizeddel előbb Kecskemét. A város körül majdnem alföldi típusú homokos földek terültek, s itt egyre-másra gyümölcsösök létesültek, s dagadozott öntudatunk, amikor Pozsonyban, Brünnben és Prágában érsekújvári kajszit (és görögdinnyét) árultak a gyümölcsös üzletek az áru származását büszkén hirdetve, mintegy minőségi jegy gyanánt a fényes üvegű rendezett kirakataikban. Kecskemét, nem tudott róla, bátorított, nevelt kisebbségi helyzetünkben. Amikor a negyvenes évek végén talajerőgazdálkodási feladatot kaptam, a megyébe, ifjonti álmodozásaink csodálatos kajsziországába az újvári, anyalai és naszvadi kertek emléke is elkísért és melegített. Ha jól rájuk figyeltem, az emlékek azt is mondták, állj helyt az ifjúkori álmaidért... S jó, léleknek való üzemanyaggal hajtottak, amikor 1949 és 1953 között — felállítottuk Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Kalocsa és Baja talajerőgazdálkodási üzemeit. Talajerőfenntartási, humuszvisszapótlási technológiánkhoz tőzegre volt szükség. Kutatócsoportom azt javasolta, termeljünk tőzeget Kolontón. Hol van Kolontó? Tüstént nekiestem a magyar tőzegbibliának, László Gábor és Emszt Láémán közös munkájának, melyben sokévi kutatásaikat összefoglalták; a munkát A tőzeglápok és előfordulásuk Magyarországon címen adta ki 1915-ben a Magyar Földtani Intézet. Az alapos munka abban a hírben állott, hogy benne van minden hazai láp. És Kolontót nem találtam a tőzegbibliában. Neki a kutatóknak: — Tehát Kolontót ajánlottátok ... — Azt... Kolontót... — Ilyen tőzegláp nincs is az országban! László és Emszt meg sem említi! — Bizonyára kifelejtették. Ők se voltak káptalanok ... — Akkor hol fekszik az a Kolontó, ti tőzegtudorok! — Izsáktól húzódik Páhi felé, pontosan toronyiránt... És körben mindenütt szőlő, homoki szőlők, kell oda a talajerő ... — Hát jó, telketek rajta. De előbb látni akarom azt a Kolontót! KOLONTÓN Két nap múlva hajnali indulással délelőtt tízre helyre is értünk, azaz hogy kiszálltunk Izsákon az állomás mögött. Felkapaszkodtunk a vasúti töltés gerincére, hogy a tőzegkutató csoportvezető kitárhassa jobbkarját, félkört írjon vele a határ felé és szólaljon: 65
