Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 5-6. szám - Raffai Sarolta: Morzsahegyek (Kisregény, befejező rész)

— Biztosan sejdíted, ki küldött — erőlködik.

— Nem én. Fogalmam sincs — mondja a Fiú.

— Ne hülyéskedj, dehogyisnem tudod. Jobban, mint én.

A Fiú konokul hallgat — nem néz Törpére, dolgozik.

— Ide figyelj, Ambrus. Engem leküldték ide, na. Utánad.

— Ezt már említetted.

— Sisák küldött.

— Aha.

— Nem is izgat?

— Láthatod.

— Állati. Öregem, ilyen sráccal még nem találkoztam. Tényleg nem izgat?

— Tényleg.

Törpe az orrát vakarja.

— Mert azt üzeni, csinálj valamit. Különben ő nyír ki téged.

A Fiú mosolyog, nem felel.

— Mit mondjak neki? — kérdi Törpe ingerülten.

— Amit akarsz — mondja a Fiú. — Ami éppen eszedbe jut, pajtikám.

Törpe megszeppen.

— Öregem, engem a Sisák laposra ver. Üzenj valamit, és kész.

— Jó. Mondd, hogy nincs válasz. Ezt üzenem. Nincs.

Törpe közelebb lép, sebesen suttogja:

— Idefigyelj, Ambrus. Be van gazolva. Állatira be van. A Tanfőnök őt nyírja ki, ez hétszent. Elsőnek őt. Hogy azután mi lesz, senki sem tudja. De Sisákot kinyírja, ez tuti. Az egész műhely tisztában van vele. Sisák kész.

A rongy újra rátalál a hengerre, gonddal törölgeti. A Fiú megemelt arca merev. Törpe idegesen hadarja:

— Öregem, ne hülyéskedj.Te húztad ki a gyufát, mese nincs. A te apád bíró volt. . . téged kimosnak a maszatból, öregem. Anyád úgyse hagy benne, vannak menő ismerősei, nem igaz? De nekünk? Senkink, öregem. Ha te húzol be egyet a Tanfőnöknek, repül. Erről van szó. És mindenki megússza.

A Fiú most ránéz a kölyökre, Törpe arca elvörösödik.

— Különben már elsőre neked jutott — nem igaz?

— Nekem — mondja a Fiú s nem engedi el Törpe tekintetét. — Ti pedig mindannyian tudtátok, hogy az a cetli csak nekem juthat. így van? Egyébként, pedig heccként tálaltátok az egészet. Még szeptemberben — alighogy beálltam. Nem?

Törpe egyik lábáról a másikra nehezkedik.

— Öregem, nekem semmi közöm hozzá. Engem a Sisák laposra ver. — Csaknem könyörög: — Az is elég, ha csak egyet húzol be neki, de csinálj valamit. Csinálj valamit Ambrus, mert.. . szóval ... — s hirtelen elhallgat.

— Mert?

— Ha nem, Sisák a lányra száll rá. A kis csajra.

A rongy megéled, s akár egy lucskos, tépett madár szárnya csapódik Törpe arcának. A kölyök vinnyog, s vakon tapogatja ki a létra alsó fokát. Pillanatok alatt eltűnik.

Sarkaira ereszkedve üldögél a Fiú az akna szögletében. Töpreng. A Tanfőnök nem vonja vissza, amit egyszer kimond, nem. A feladatot el kell végezni, ezen a szakik háborgása mitsem változtat. Három nap múltán pedig már talán háborogni is elfelejtenek. De odahaza van egy üvegasztal. Ha lentről világítja meg az ember, a rajzokat könnyű átmásolni. Halványan, ceruzával egy ábra: egy perc. Vonalzóval kihúzni már több idő, de szerkeszteni így nem kell. Az ő szerkesztései jók — még Gyurka bácsi ellenőrizte annak idején ... felét legalább. Lehet összesen ... száz? ... százhúsz?

32