Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 5-6. szám - Demény Ottó: Versek (A mezőben, Nagypéntek, Pásztor, Ingdal)
INGDAL Ing hogy kísérje életem egykor tenyérnyi csak ünnepre sugárzó fehér munkára nyűtt szakadt szőtt vászon ráncokba tűzött gyöngyházzal gom hozott hordja a tipegő gyerek viseli hűlt halott véráztatott és megtiport rongy csatatereken bálban piperkőc suhogó napfényszínű selyem bőrszegett kockás nagyzsebű hol prérifű lobog hordják marcona férfiak vasöklű cowboyok színpompás hurkolt trevira belvárosi darab tengerkék mustár üdezöld önmintás csíkozat babonák árnyékaival sejtelmes kultikus népek nevével egybeforrt tánc jajongás ritus ing inged ingünk ingeik a testhez legközel szerelemben fölgyűrve vállig vagy durván tépve el esettségemben is tanú nem fér hozzám piszok utolsó vértem melybe még beburkolózhatok dísztelen ingem semmi több sima és egyszerű ami tőlem el nem marad halálig tiszta hű
