Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 5-6. szám - Fekete Gyula: Emberélet-valuta (Májusi jegyzetek)
Mert az kétségtelen: a munka az első számú konvertibilis valuta; minden elképzelhető értékre átszámítható. És ha éppen időre számítjuk át, nemcsak munkaórákban, munkanapokban, de kifejezhetjük emberéletben is. Mindaz az érték, melyet elődeinktől örököltünk, samit mi magunk adtunk hozzá örökségünkhöz, maga a megtestesült — anyagi értékekben megszilárdult — munka, tehát: egy-egy darabka emberélet. Sajátos dolog, hogy a szűkölködésben felnőtt ember ösztönei ezt a legrangosabb valutát megbízhatóbban érzékelik, mint a bőségben, gondtalanul felnőtt emberé. Nem kellett ahhoz közgazdászlogika, működtek az ösztönök: az égő ház riadóztatta a falut, s futottak a vödörrel, még a haragosok is, oltani. Vagy az irtózat, amit az esztelen kártevés kavar az ép ösztönű emberben: mintha gyilkosságot látna. Olykor a szükséges, az indokolt selejtezés, bontás, tervszerű megsemmisítés is efféle érzéseket kelt, hát még ha nem is feltétlenül szükséges és indokolt. Olvastam, hogy papírhulladék címén könyvek tömegét semmisítették meg, köztük talán pótolhatatlan értékeket is. Láttam már öreg parasztembereket — a selejtrende- letnek megfelelően levágott orrú — utászcsizmák közt válogatni; láttam előírás szerint szétszabdalt, majd újra összefércelt takarót; tatarozásnál megsemmisített értékeket; láttam kukaba kidobva sok mindent, ami másutt nagyon hiányoznék, egy pár vadonatúj női cipőt is, a talpán még sértetlen gyári fényezéssel. És tudom, hogy nincs vagy alig van olyan intézményes lehetőség, mellyel a valahol már fölöslegessé vált, szemétre szánt anyagokat, szerszámokat, hulladékokat, használati cikkeket, ruházatot, selejtezésre ítélt értékeket rövid úton el lehetne juttatni olyan háztartásokhoz, üzemekhez, ahol még nagyon jól hasznát vennék. Nem kevés kárt okoz az országnak — emberélet-valutában — ez a nagyvonalúság. Legtöbb kárt talán azzal okoz, hogy megszokjuk a pazarlás — az effajta gondatlan emberölés — mindennapos látványát. így aztán ami a szűkölködő nagyapák szemében főbenjáró bűn volt, a bőséget megízlelt némely unokák körében akár divattá válhat. Kivált, ha nem a sajátjukat — úgy értem; nem a magántulajdonukat — pazarolják. * Van azért abban valami tökéletes szimbólum, hogy a munka ünnepe egyben a tavasz, a szerelem, az újjászületés, az élni akarás ünnepe is. Munka és emberélet — ez a két fogalom vér szerinti testvér. 14
