Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 5-6. szám - Fekete Gyula: Emberélet-valuta (Májusi jegyzetek)
FEKETE GYULA EMBERÉLET-VALUTA (Májusi jegyzetlapok) Sok az emberölés minálunk. többszöröse annak, amennyi a bűnügyi statisztikából kiolvasható. Megszokjuk a műborzalmak mindennapos látványát— hiszen csak játék, nem kell komolyan venni —, és már derülünk rajta, ha az ügyeletes hulla a szőnyegen nem elég sikkesen fekszik. Szociológusok pszichológusok, pedagógusok szerint a durvaságok mindennapos légkörében nevelkedők maguk is eldurvulnak, minek következtében törvényszerűen terjed a garázdaság, a bűnözés — kiváltképp a fiatalkori —, s a bűnügyi statisztikában is kezdenek elszaporodni a hullák. Egyik napilapunkból idézem: ,,A televíziót teszik felelőssé a Német Szövetségi Köztársaságban elszaporodott bűncselekményekért. Professzorok számolják össze a képernyőn szereplő hullákat, és kísérleteket folytatnak gyerekekkel és felnőttekkel. A szövetségi igazságügy-minisztérium tervbe vette: rendeletileg megtiltja, hogy a televízió emberek elleni erőszakcselekményeket borzalmasan vagy egyéb embertelen módon bemutató filmeket vagy képeket surágozzon .. .Az ilyen képek és filmek terjesztésének esetén börtönbüntetés kiszabását is tervezik.” Annak idején, amikor a kritika olyan ellentmondást nem tűrő hozsannával köszöntötte nálunk a krimi — a mainál lényegesen rosszabb krimi — térhódítását, szóba hoztam a várható következményt (kaptam is megrovást érte). Akkor sem holmi tilalomért kiáltva hoztam szóba; az általános közönségigény, a közkívánat ellen nem jó orvosság a tilalom. De éreztem — ma is érzek — némi következetlenséget abban, ha egyrészt háborgunk a fiatalkori bűnözés, garázdaság, huliganizmus miatt, másrészt a világszerte ismert és már mindenütt tetten ért szaporító okot lelkesen, szenvedélyesen a szívünkbe zárjuk. Kell a közösnségnek, jól van, kapja meg. A kívánatos az Volna, ha a szórakoztató művészet legjobb színvonalán elégíthetné ki jogos igényét a könnyű időtöltésre, ki- kapcsoládásra. Ha viszont ez a kívánalom nem teljesül — elég gyakran ma sem teljesül —, legyünk legalább következetesek, és vállaljuk minden utóhatásával együtt ezt az új „káros szenvedélyünket”. Mint ahogy vállaljuk a dohányzást, az alkoholt. * Másik újsághír. Ha kellő figyelemmel olvassuk, egy másfajta elszaporodott emberölésről tudósít. Ez a cselekmény szintúgy hiányzik a bűnügyi statisztikákból, szintúgy megszoktuk, belefásulunk — hiszen olyan köznapi —, és tartok tőle, hogy ezzel a szabványmenetrenddel lassan-lassan szaporítjuk is. Mindennapos hír, egy szerencsés végű közlekedési karambolról. Igaz, összetörtek a karambolozó teherkocsik, tönkrementek a rakományok; a becslés szerint mintegy 400 ezer forint érték elpusztult az egyik sofőr gondatlansága miatt. De a személyi sérülések szerencsére nem veszélyesek — „emberéletben nem esett kár”. Valóban nem esett kár emberéletben? Nos, ha alaposan utánaszámolunk, ez a szerencsés végű karambol is követelt — „emberáldozatot”. 12
