Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 4. szám - MŰHELY - Kunszabó Ferenc: Portréírás előtt
miért tette, mit tanulhatunk tőle, mire okítanak pályájának szakaszai, buktatói, emelkedői? A töprengésnek ezen a pontján azonban hirtelen kimagaslik egy akadály. Mit kutassunk, mit elemezzünk életében? A válasz látszólag egyszerű. Mindent, ami személyiségének alakulásába belejátszott, ami tetteit, írásait, szavait motiválta. Persze, de nem lehet mindent megírni, még ha a legemberibben akarom is — márpedig úgy akarom ■— ábrázolni. Nem a kegyelet okán. Pontosan ez követeli meg, hogy ne misztifikáljam, ne hazudjak róla, felőle és körülötte — ha valaki, legelőször ő róna meg emiatt. Fékezőleg hat viszont a közelség. Számos esetben meg fogja kötni a kezemet, hogy sok kortársa él, s amit egy-egy szituáció leírásakor, elemzésekor elbírna Erdei Ferenc emléke, azzal nem lehet nehéz helyzetbe hozni a túlélőket. De másról is szó van itt. Nem hasonlat, csak példa: Petőfi Sándor jellemét gazdagítja, teljesebbé, plasztiku- sabbá teszi szemünkben az az információ, hogy Endrődről hőszerelemben eljőve, rögvest Debrecenben megkérte egy színésznő kezét — ha Szendrey Júliáról tudnánk ugyanilyet, az bizony erkölcsileg meglehetősen devalválná előttünk. Más: Kodály Zoltán és Zilahy Lajos egyszerre kaptak Corvin-láncot Horthy Miklóstól. Kodály értékelésénél ez a mozzanat jelentéktelenné törpül, míg Zilahynál figyelembeveendő. Vagyis nem lehet egyenlő mértékkel mérni a kiemelkedő történelmi személyiségeknek és a körülöttük levő kisebbeknek, még ha mindnyájukról régmúltban beszélünk, akkor sem. S különösen ilyen közeli időben. Ez a tényező különben már az anyaggyűjtésnél is módosít. Az adatközlők nem mondanak el mindent. Illőnek tartanak elhallgatni dolgokat, melyek szerintük kisebbítenék Erdei Ferencet; s nehezen vitatható az a természetadta joguk, hogy kikerüljék az önmagukra esetleg terhelő mozzanatokat . . . A kutatásnak és elemzésnek ezek a hátrányai azonban hitem szerint ellensúlyozhatóak — éppen a közelséggel. Módomban áll rengeteg anyagot gyűjteni, s ha szükséges, egy-egy pontot több oldalról megközelíteni, mindaddig kísérletezni a szituáció beállításával, míg az reprodukál hatóvá nem lesz, KÖZZÉTEHETŐ MÓDON. Balassi Bálint vagy Fráter György életének kutatásánál ez az előny vajmi apróvá olvadna, de már Hatvány Lajosnak is hogy meg kellett kínlódnia az anyaggal, míg kitűnő Petőfi-köny- vét megírhatta! Van itt azonban egy másik tényező is, és megintcsak a közelség miatt. Erdei Ferenc nem csupán mintaszerűcsaládapa,szeretetre méltó ember, kiváló szociológus, közgazda, tudományszervező és népszerű közéleti személyiség volt, hanem államférfi is. És nyilván részt vett olyan döntésekben, döntéselőkészítésekben, miket ma még nem lehet föltárni, s a szocialista állam természetes érdekeit sértené taglalásuk. Úgy tűnik, nagyrészt ezt a hátrányt is le lehet dolgozni. Ha például valamelyik döntés az agrárközgazdaságtan körébe vágott, akkor nem az államigazgatás síkjában tárgyalom majd, hanem elemzem cikkeiből, tudományos dolgozataiból, nyilatkozataiból, anyaggyűjtő útjain tett reflexióiból. S ha most, a kutatás kezdeti szakaszában minden megfontolandót megfontolok, akkor arra jutok — ebben a pillanatban nem tudom, véglegesen-e —, hogy életét pontról pontra csak bizonyos ideig követem, elemzem. Addig, amíg jelleme, egyénisége, világnézete, életstílusa, gondolkodásmechanizmusa, munkamódszere — szóval amíg Erdei Ferenc a maga teljes valóságában kialakult . . . Hol lesz ennek a határa? Biztos cezúra nincsen, mert akármilyen erős egyéniséggé fejlődjön valaki, részleges megújulásra mindig képes, amíg él, sőt akkor igazán, ha valóban erős egyéniség — de tovább is mehetek: csak addig él teljes értelemben, amíg képes belső átalakulásokra ... 72
