Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Fóti Péter - Tamás Ervin: Petőfiszállási kérdőjelek
hozták áruikat a piacra, s helyette ipari termékeket vártak. Csak a nagyobb gazdáknál, a tanyákon kellett rekvirálni. A „Félegyházi Proletár” kétszer ír Ferencszállásról. Először 1919. május 29-én: „Gabona- rejtegetők. Tóth László Ferencszálláson levő tanyáján a szénakazal alá rejtett 19 mázsa gabonát. Ugyanígy tett Tarjányi Imre, ki tanyája udvarába és szőlőjében 10 mázsa gabonát ásott el.” A második hir a városi direktórium közleménye, melyben a szentkúti búcsújárást közegészségügyi okokból beszünteti. Csizmazia József apja Tatabányán bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba, 19-ben belépett a Kommunista Pártba, vörösőr lett. A 133 nap után elvitték a szegedi Csillagbörtönbe, másfél évet kapott. Anyja ekkor napszámba járt, talicskával hordta a földet, a kavicsot. Csizmazia József 13 éves korában lement a bányába. Rudat vitt a hátán, rajta 15 — 20 lámpát, a bányászok kicserélték, ő fölvitte, amelyik kifogyott. Havi 50 — 60 pengőt keresett. Mikor apja hazajött, rendőri felügyelet alá került, s büntetésből a kőbányába helyezték. Minden megrakott csille után 80 fillért kapott. Két óra alatt rakott meg egy csillét. Egy évvel később mehetett csak újra le a bányába. Akkorra már fia csillés volt. Aztán segédvájár 1932-ig. Csizmazia József követte apja példáját, de 1923-ban kizárták a szakszervezetből és a szociáldemokraták közül is. 1927-ben, mikor Tatabányán megalakították a Természetbarátok Turista Szervezetét, összeismerkedett a budapesti elvtársakkal. Futárként hozta- vitte a propagandaanyagokat. Éjjel a Farkasréti temetőben megkapta a csomagot, hajnalban már ragasztották a plakátokat, szórták a röpcédulákat Tatabányán. 1932-ben belépett a Kommunista Pártba. A következő évben az egyik gyűlésre nyomozók jöttek és őt is elvitték. Hat hónapot ült, kitiltották Tatabányáról. Miután kiszabadult, Felsőgallán egyik barátjánál húzta meg magát, munkát nem kapott, anyja hozott ennivalót. Nem sokáig bírta ezt az életet, Budapestre utazott, ott kapott az elvtársaktól címet, ahol lakhat feltűnés nélkül. Sződligeten élt egy nyaralóban. Itt olvasta az első marxista könyvet. Gyakorta átment Horányba, „természetbarát-találkozókra”, így ismerkedett meg feleségével. 1935-ben megesküdtek, anyósáéknál laktak Kispesten. A Cséri-telepen kokszot bányásztak 10 évig, ha szél volt, átfújta őket, mint a faleveleket, egy hétre 6 forintot kaptak. Közben röpcédulákat osztottak, plakátokat ragasztottak, s féltették három kislányukat, mikor maradnak szülők nélkül. (A kiskunfélegyházi levéltár igazgatója a 20-as, 30-as évekből nem sokra emlékezik: 1927-ben Németh Varga Jakab vezetésével munkásotthon alakult Félegyházán, a munkanélküliek csendes tiltakozó tüntetésen felvonultak a város polgármesteréhez, munkát kérni, Holló polgármester megígérte — tavaszra lesz munka, építhetik a zárdát. A munkanélküliek közül nyolcszázan írták alá a petíciót — kezdjék korábban a zárdaépítést. A 30-as évek végén leálltak a molnárok néhány napra a kevés bér miatt. Más nem történt. Megalakult a nyilaspárt. A tanyák mozdulatlanok voltak.) Mit hozott a felszabadulás? Csizmazia Józseféket 1945. március 7-én kibombázták kispesti házukból. Ekkor már Csizmazia József kapkodva vett levegőt, asztmás volt, azt mondja, a Cséri-telep éles szele betegítette meg. Az orvos egyszerű receptet adott: ha élni akar, azonnal költözzön vidékre. Csizmazia József és családja orosz vonatra ült. A vonat először Ferencszálláson állt meg. Itt kiszálltak. (Farkas Béla iskolaigazgatótól tudjuk, hogy a pálosokat Budáról Endre Zsigmond telepítette Ferenc- szállásra. Vezér Ferenc volt a rend vezetője. Amikor a front átvonult a településen, az elmaradt, csellengő szovjet katonákat berángatták a rendházba és megölték. A halottakat a templom mellett ásták el. Vezér Ferenc géppisztollyal a mellén prédikált és ordított a templomban, hogy aki nem idevaló és belép, azt lelövi. Vezér Ferencet Budapesten fogták el az 50-es évek elején. Kivégezték. Felszámolták az osztagot is, Tréfás Tóth Illést, aki fűszeres-kocsmáros volt, felakasztották, egy Petrus nevű zsokét életfogytiglani fegyházra ítéltek. Endre Zsigmond Dunántúlon öngyilkos lett.) Csizmazia Józsefnek fehér a haja és viszeres a lába. Kezében levegőpumpát szorongat, egyfolytában nem tud hosszan beszélni, megakad, a pumpát szájához emeli. Felesége súlyos beteg, az idegeivel, a szívével. Csizmazia József a 40-es évekből csak a kommunistaellenességre emlékezik, arra, hogy beteg volt és a ferencszállási nép nem állt szóba vele, nem fogadta be. Két család mert csak bemenni az úri lakásokba, a többiek elkerülték, mint a forró kását. Hatott Endre Zsigmond szólása, „Még a nyárfám előtt is vegyétek le a süvegeteket!” 45-ben földet osztottak, 46-ban már a szegények birtoklevelet is kaptak, de csak a fele merte átvenni az okmányokat. 49-ben tülekedtek a földekért, de akkorra már csak kishaszonbérleteket tudtak adni 36
