Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Fóti Péter - Tamás Ervin: Petőfiszállási kérdőjelek
VALÓ VILÁG FÓTI PÉTER-TAMÁS ERVIN * PETŐFISZÁLLÁSI KÉRDŐJELEK (EGY ANAKRONISZTIKUS FALU A DUNA-TISZA KÖZÉN) „Kecskemét a diadalmas belterjesség, a homokból tüzes és illatos minőséget csikaró munka és lelemény jelképe lett a szememben — az, amit A minőség forradalmában meghirdettem. Amikor Kertmagyarország eszméjét és nevét a magyar gondolkodásba belévetettem: voltaképp Magyarország elkecskemétiesítésére gondoltam.” (A Forrás 1971. áprilisi számában Németh László kecskeméti látogatása alkalmából idézte e sorokat.) „Külföldi Írók szeretik vidékünket úgy feltüntetni, mint valamely Afrikából ideszakadt sivatagot, leírásaikban a Duna —Tisza középköze úgy szerepel, mint tikkasztó légkörű finom fövényű kihalt puszta, mely puszta a szó szoros értelmében. A nagy népes alföldi városok, melyeket letagadni nem lehet egy-egy oáz a homokfúvások tengerében, hová üdülni menekül a pusztán elveszésre kárhoztatott nép. Holott Ferencz-szálláson és Kisszálláson humuszt találunk, alatta löszt és 25 — 30 méteres mélységben homokot.” — igy ír 1882-ben a kiskunfélegyházi tájról Szerelemhegyi Tivadar. A helység egyik idetelepült értelmiségije 1971-ben ezt mondja: Kész múzeum. Talán csak Indiában van ilyen. Múzeálisak az emberek, a lakásuk, a magatartásuk, a gazdaságuk, a babonáik. Huszonöt év alatt talán csak új nevet kapott a község. Mit érnek az évszázadok? Az 1557-i összeírásnál Félegyháza nem szerepel, de Ferencszállást (így hívták a történelmi időben Petőfiszállást) mint helységet említik, csakúgy mint 1567-ben, 1570-ben és 1587-ben. Ezután 1737-ig az összeírások Félegyházáról, mint pusztáról adnak hírt, s Ferencszállást ide kapcsolják. A törökdúlás alatt e terület elnéptelenedett, Almássy János főkapitány gondoskodik arról, hogy ide munkaszerető, kitartó és szívós népet hozzon. Nem kerüli el figyelmét, hogy 1737 óta a népesebb községekből telepesek szállingóztak a kecskemétiek bérletében levő Ferencszállásra és Félegyházára. Előnyös feltételek mellett megengedi az idetelepülést, s meleghangú körlevélben bátorítja a jászkun területek lakosait: költözzenek! Felszólítása legerősebb visszhangra Jászfényszarun talál, ahol már úgyis szűkölködnek szántóföldben. 1743 tavaszán 219 család kér engedélyt Podharatzky György jászberényi főkapitánytól az áttelepülésre. A kivándorlási és bérlési engedélyt megkapják, s elindulnak a 72 forintért bérbeadott Ferencszállásra. A milleniumi Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye monográfiájában olvashatjuk: a lakosság legnagyobb része földművelő, ki a tanyai gazdálkodást űzi. Kiskunfélegyháza határában nagy uradalmak nincsenek, 1000 holdon felüli gazda is kevés, de sok a középbirtok és a lakosság az ország egyik legvagyonosabb lakossága. 34
